ZÁRÓRA

az éjjel veszendőbe mentem
éreztem a lábam meginog
kacagtak rajtam holmi jázminok
azt hittem már hazamentem
máshol mégis hol vagyok
szememben a pokol kemenceajtaja izzik
vagy a telihold ragyog
cipőmet nedves fű csutakolja
gyomromat a rum
tücsök hangoskodik kései fáradt villamos
van még annyi erőm hogy rád gondoljak
kedvesem elbódít az éjszaka szesz szaga
elnyelni készül a sötétség ingoványos öle
álmos szárnyaimon verdesek haza

kép | shutterstock.com