Ideje újra magányba vagyis emberek közé merülnöm
aki háromezer évig társalkodtam a csillagokkal
Én Friedrich Nietzsche Zarathustra
Tanultam a jóvízről mikor sziklák közt éltem
a szikratáncról vihar idején és ágakat növesztettem
elrágtam az én az ember gyökerét
de mielőtt végleg fává lombosodom
elhagyom a visszhangot ami kiáltásomra
Szabad vagyok mint az alázuhanó test
így felel
Vezessen hozzád a könnyűség