Vidor Miklós

ZAKOPANE

2000 május

ZAKOPANE

Mire a hegyipatak leér a völgybe
susogó vénasszony lesz belőle

Elfeledi a forrást amelyből született
kihullajtja kezéből a kerek köveket

Hangja sem csilingel többé mint odafönn
míg táncolva trillázott a meredek tetőn

Kacéran nem mutogatja karcsú színezüst derekát
zubogóit benyelte az irigy patakágy

Csupasz tenyerével nem pacskolja a sziklát
kedve is elfogyott mert messze maradt a hegyhát

Ha szerenádot adni fölébe száll a hold
meg sem ismeri benne a fruskát aki volt

S míg ezüsthúrú lantja peng peng a táj felett
a völgyben az anyóka rég elszenderedett

kép | Krzysztof Belczyński, flickr.com