Z. Karvalics László

VÁLTOZATOK AZ ÖRÖK-SÉGRE

2009 november

VÁLTOZATOK AZ ÖRÖK-SÉGRE

Weöres Sándor így beszél az Öröklét soraiban: „Mit eltemet a feledés,/ egy gyík-kúszás, egy szárnyverés / egy rezdület, mely elpörög / Múlónak látszik és örök / Mert ami egyszer végbement / azon nem másít semmi rend, / se Isten, se az ördögök: / múlónak látszik és örök”.

a megbízhatóság pókfonatai

Jámborné Balog Tünde erről prózában üzen. „Ebben a múltban minden momentum egyformán fontos, legyen apró kavics vagy égig érő hegy… Itt elveszíti jelentőségét az idő, a múlt mélyén körkörössé válik, nincs benne előtte és utána”. Igen, ettől lehet akár egy kiskanál is az elveszett gyermekkor és az otthon jelképe (még ha a sok évtizedes használattól az egykor belevésett 218-as szám meg is kopott). Ám mindez csak akkor igaz, ha a momentumok megőrizhetőek és felidézhetőek, és ennek színtere egyedül és kizárólag az emlékezet. Sajátunk és másokéi. Olykor segíthetnek papírra vetett jelek, festett ládikában átmentett családi iratok, születési és halotti bizonyítványok, frontlevelek, gyász jelentések, daru- és lótuszmintás fekete lakkdobozokban kék szalaggal átkötött levélpaksaméták vagy bábatáska alján pihenő, kendercérnával összevarrt jegyzetek, olló és köldökcsipesz alatt. De az írás elkallódhat, elégethetik a kertben, megsemmisítheti víz vagy bomba. Ahogy csak az az étel és ital a miénk, amit elfogyasztottunk, csak az válik emlékké, amely agyakba és szívekbe íródik. De ha már ott vannak, téli estéken körénk gyűlnek, és vonulnak, vonulnak, mint hóborította sziklákról véget nem érő rőtbarna sorokban lefelé, a völgybe hömpölygő szarvasok. Emlékei mindenkinek vannak, de akár ugyanaz a dolog is lehet fontos valakinek, lényegtelen másnak. Egyedivé azok a mintázatok és kombinációk tesznek minket, ahogyan elrendeződnek és jelentést kapnak az emlékeink. Ugyanannak a torzszülött kocsisnak a képe idézhet fel viszolygást valakiben, miközben másnak a kötődés és a megbízhatóság pókfonatain keresztül szépnek látszik. Kedves helyek, kedves nők és kedves felmenők népesítik be a megmásíthatatlan múltat, néha akkora erővel, mintha egy másik világból is képesek lennének beavatkozni a miénkbe.

zkl2

De hiszen ezt teszi Jámborné Balog Tünde is. A múló pillanatok foglyait szabadítja ki a jelen kalodájából, amikor saját egyedi emlékeiből szöveget szőve valahogyan mégis egy titokzatos, közös történet momentumaivá tudja tenni azokat, felébresztve hol rejtett, hol sejtett tudásunkat, hogy a körkörös időnek ugyanazon labirintusaiban utazunk. Emiatt nemcsak a múltra, a lövőnkre is kíváncsiak vagyunk, hogy a világról és magunkról többet tudjunk és érezzünk meg. Az örök-ség így nyer kettős értelmet.

2.

Ha egy nagymama és egy unoka közösen főz lekvárt, ott előbb-utóbb elkerülhetetlenül történetek is beúsznak a konyhába.

Kis csomaggal és hatalmas tervekkel érkezett Judit, a világszép tanítókisasszony az eldugott zalai faluba, S.-re. A várt varázslat helyett azonban a mély szegénységben élő, horvát többségű lakosság mindennapi gondjaira nyitottak kisablakot a pálinkától és nohabortól folyamatosan bódult gyerekek, a „krabótkák”, akik ritkán tudták akár kenyérhéjjal is kiegészíteni a reggeli útravalóul kapott italneműt. Judit egy húszéves leánytól szokatlan tapintattal, de következetesen igyekezett megértetni gyerekkel, szülővel, hogy valami mást kellene kitalálniuk, és az első tanév végére a tantestületi szekrény tetejét mementóként lepték be a reggelente elkobzott flaskák és üvegek. A tanítókisasszonyt olyannyira megérintette, amit tapasztalt, hogy szívszorító kis tárcákban örökítette meg a falu keserves harcát a méltóságteli túlélésért, és küldte az írásait rendületlenül, felületes tisztázás után a mindenható helyi orgánumhoz, a Zalai Hírlaphoz. Néha egy vers is útra kelt, mert Judit érzett némi kedvet a poétai dolgok iránt is.

újságírócéh

Addig nézegették – és olykor-olykor meg is jelentették – a zalaegerszegi újságírók a s.-i tanítónő friss és szerethető szövegecskéit, hogy felébredt az érdeklődésük iránta. Így esett, hogy egy szép napon poros és mogorva szerkesztőségi gépkocsi fékezett az iskola előtt, és a bennülők felváltva invitálták gyakornoknak a tehetségét próbálgató kollégát. Judit még várt egy évet, hogy befejezhesse, amit az alsó tagozatosokkal elkezdett, de aztán a szaporodó látogatások hatására fogta magát, és az új tanévben már az újságírócéhben tanoncoskodott.

zkl3

A szerkesztőségi munka azonban a maga szigorú pont- és prémiumrendszerével, határidőivel kevés örömöt hozott neki, így gyakorta segítette ki őt egy vele majdnem egyidős, tehetséges újságíró. Az életvidám, sportos, ügyes és intelligens, kifejezetten jóképű fiatalember véletlenül mindig a szerkesztőségi kocsiban ült, amikor az S.-re látogatott, de nehéz megmondani, hogy már akkor, vagy csak később, a közös újságírói munka mókuskerekében lobbant-e fel a láng közöttük.

Ám én leginkább azon tűnődöm erősen, hogyha nem Jámborné Balog Tündét olvasgatok hétvégén, vagy a lányom nem csalogatja elő ezt az emléket a nagymamából, vajon mikor kezdtem volna magam kíváncsiskodni, és kitől tudtam volna meg, hogyan talált egymásra félszáz éve anyám és apám?

kép | adobe.com