SZENTMÁRIA
2011 április
Itt nincsen emlékhely. Szutykos és öreg
zugocska templom és temetőkert közt.
Fáradt falevelek siratják az őszt,
S kútfalból kifordult hírmondó kövek.
Majd száznyolcvan éve szorgalmas kezek
Itt szórtak bizmutport éjjel a mélybe.
S noha a kolerát mindenki félte,
Mégis felröppent: mérgezik a vizet!
Szikrázó szemből lángoló kastély lett,
felkoncolt urakra konok pernye szállt,
miközben vitt a járvány százezreket.
A Törvény aztán minden bűnöst megtalált,
S a Múlt beomlott kút alá temetett
Nyomort és könnyet, bánatot és Halált.