VOYAGE

Megint hosszú lesz az út.
Hátradőlsz, a vonat visz,
valami fáj, utazol –
és még sose néztél hátra,
mintha csak az előre várna.
Cigaretta íze a szádon, kártyapakli
a zsebedben. Nem vagy győztes és
nem vagy vesztes; talán most is vele
játszol képzeletben.
Mindig lesz valakiért veszíteni, hiába
érkezni valahová, és mégis, egyre súlyosabb
a játszma. A fájdalomnak csak újabb lapja van,
de nincs játékszabálya.
Van szerencséd, van szerencsém, van szerencséje másnak –
nem lesz jobb, de forgandóbb; most is úgy ülsz,
mint akit elkártyáztak.
Már este van, és haladsz még mindig ugyanoda. Furcsa,
hogy a térképen nincs rajta a „semerre”.
Elalszol. Mintha ő lenne minden más vagonban.
Megmozdulsz. Álmodtad. Felébreszt a zakatolás.
Az út van most is a nyomodban.

A VAN SZERENCSÉM című összeállításból

kép | adobe.com