Vörös István

KOSZTOLÁNYI DEZSŐ VERSÉRŐL

2013 május

KOSZTOLÁNYI DEZSŐ VERSÉRŐL

Anyuska régi képe

Anyuska régi képe.
Jaj, de édes.
Itt oly fiatal még. Tizenhat éves.
Mellén egy nagy elefántcsont kereszt.
De dús, komoly haján, bársonyruháján
titkos jövendők szenvedése rezg.
Keze ölében álmodozva nyugszik
karperecek, gyűrűk súlya alatt,
és könnyen az asztalra könyökölve,
feje előrebillen hallgatag.
Oly idegen így. Olyan ismeretlen.
Tündéri ábrándok menyasszonya.
Csak a szeme nevet rám ismerősen,
két mélabús, merengő viola.
Csak kék szemében ismerek magamra,
mely eljövendő álmoktól homályos
s rettegve a bús végtelenbe réved.
A lelkem már körötte szálldos.

A ráknál baj, ha áttételes, a versben fontos, hogy legyen áttét. Síkváltás, térváltás, időváltás, személyváltás. A lírai én. Szerepvers. Objektív líra. Itt ezek az eszközök – sok egyéb mellett. Kosztolányi nem éri be annyival, hogy az egyes szám első személy egyszerűen lírai énné váljon, a folyamat intenzitása miatt lesz szerepvers. Az eljátszott szerep ő maga is. Vagy ki tudja. Egy gyereket beszéltet a saját anyja fotójáról. Ez idő és szemléletváltást is hoz. Mindenki visszafiatalodik, mindenki visszahátrál a régiségbe. Az anya fiatalabb, mint a költő, aki írja, de ő is fiatalabb hangon szól, mint amikor írja. Objektív líra egy fotóról, még ha végtelenül szubjektív is. Olyan lehet az a kép, mint a vers szóhasználata: Anyuska régi képe. / Jaj, de édes. – Közelebb hozom, beszkennelem a mai szövegkörnyezetbe: Anyuska, jaj, édes. Három szinte elviselhetetlenül fölhevített szó, annyira érzelmes, hogy inkább takarja az érzelmet. Így kezdődik a vers, a némileg epikus ciklus (A szegény kisgyermek panaszai) része. A forróság kihűl, az érzelem tárgyszerű lesz, mint egy nagy elefántcsont kereszt. És innentől a képleírás zuhog, bársonyruháján / titkos jövendők szenvedése rezg. Elindulunk visszafelé, a szegény kisgyermek fölismeri önmagát valami másban – és a költő a gyermekben, az olvasó a költőben, a jelen a múltban. Csak kék szemében ismerek magamra, / mely eljövendő álmoktól homályos. Fraktál! A vers ott van a versben. Ebben a megértett pillantásban.

kép | DALL-E 3