HAMIS RIASZTÁS

A szabadság helyszínei
enyésznek, tűnnek csendesen,
mindezt a rabság képzeli,
képzelete kell, hogy legyen.
Kell, hogy legyen fantáziája,
a szabadság, az szimpla tény –
bárki bármiféleképp látja,
nő a hiány, fogy a remény.
Hiánya mindenféle jónak,
hiánya örömnek és csendnek.
A fény határai oldódnak,
mindent feloldanak, fölesznek,
elnyel mindent a tisztánlátás,
az áltények hamis sora,
ismeretük mindent aláás.
Menekülnél, de nincs hova.
Mint hotelban, ha tűzriasztó
szirénája vonít hajnalban,
még részegen az elmúlt naptól,
hamis a most kezdődő dallam.
A szobából kibotorkálnak,
nem ég semmi, téves riasztás,
holtsápadtak, mégis vidámak,
az esélyét is rég kihagyták
a lényegi menekülésnek,
hogy a világ rendje elől
megszökni lehessen esélyed;
a többi trükk, s bárki bedől
a tűzoltó komoly hangjának.
Hogy géphiba okozta csak
a hangzavart – nem magyarázat.
Elhinni épp ezt nem szabad.