AZ EZÜSTLEPÉNY
2002 október
Két emberből vagyok össze-
rakva. Vagy háromból.
Ha csak a fontosabbakat
veszem. És egyik se
hasonlít rám. Egyik se
vagyok. Az idegenek, akik
én, nincsenek jó szívvel
hozzám. Az egyik rom-
bolni akar. És krónikus
hazudozó. Hülye, duruzsolja
a fülembe belülről,
A második sír ezen,
a harmadik oda se
figyel. A háztetőt
veri a napfény, sűrű
ragacsként csordogál
az esőcsatornában,
az ereszről megfagyva
csüng. Az egyik
megnyitja a napcsapot,
a másik, mint zuhany-
rózsának, alája áll.
A harmadik oda is figyel
meg nem is. A háztetőt
veri a holdfény,
az esőcsatorna bádogjában
mintha aprópénz potyogna.
Valahol fölsír egy
gyerek. Kislány. Ezüst-
lepényt rágcsál fél-
álomban.
