AZ EGYETEMSZIGET 9.
II. rész
AZ ÖSSZEFÜGGÉSEK KÖNYVE
101
SIKERTELEN TEREMTÉS
Először volt az Először,
de szeretett volna megjavulni,
mert aki első, tudja, hogy nem jó
elsőnek lenni.
Áttetsző volt, mint a homokot
sodró szél, de még
szél se volt akkor, és áramlás se,
nemhogy homok.
Súlytalan volt, mint a
fölfelé emelkedő buborék,
bár nem volt se fönt,
se lent.
Mindezt nem oldhatta meg
mind Először. Főleg
nem elsőre.
Mint a gyereket akaró
meddő házaspár, újra
és újra megpróbálkozott
a teremtéssel.
Sikertelen Teremtések
hevertek körülötte, melyek
nem tudtak növekedni,
akkorák voltak, mint egy
felborult kancsó víz.
102
A TÉVES NEVEK KORA
A Teremtés előtt hol
volt Először?
Ne kérdezd! A választ,
ha behunyod a szemed,
úgyis megtudod.
Figyeld azt a sötétet,
amit meglátsz, és azt,
amit csak megérzel.
Először nem volt sehol.
Talán ő is egy Sikertelen
Teremtés eredménye.
Mely már-már beindult,
terjeszkedni kezdett,
pulzálni, de aztán valami
eltörött, valami kiborult.
Ezek szerint Először
egy selejtes világ lenne?
Inkább csak prototípus,
próba arra, amit létrehoznia
kellett. A Teremtés
eleve ismétlés. Sikertelen
és félsikerű próbálkozások
láncra fűzése. Először
után nincs Másodszor,
nincs Harmadszor, csak
Sokadszor, amiben már
a Sokak segédkeztek.
Téves nevükön, az angyalok.
103
MINDENTUDAT
Először próbált nevet találni
annak, ami a lényeg.
Egyetlen fogalom elég?
És annak egyetlen név?
Először azt gondolta, hogy igen,
az a fogalom talán ő,
de akkor még név is kéne
neki, teremtő ige.
Aztán kitalálta, hogy inkább
megtiltja a név kimondását,
megtiltja még a saját ábrázolását
is. A ki nem mondott név
mögött a meg nem mutatott
arc. De közben nincs név, és
talán arc sincs, az arc mögött
viszont van lélek, nem is
tudat, de Mindentudat.
Csak egy meg nem valósult
világ lehet a teremtője
egy megvalósulónak.
104
A VÁLTOZÁS SZÜKSÉGSZERŰSÉGE
Amikor a mindentudás
tudni kezdett saját magáról,
Először nem volt ez még
túl nehéz. A világ egy
megyényi, benne a dolgok
egyszerűek, amolyan frissen
teremtettek! De Először akkor
észrevett valamit, ami úgy
tekeredett köré, mint egy
emberevő kígyó, a változás
szükségszerű elhozóját,
az időt. Az idő a változás
szükségszerűsége. De miért
is szükségszerű bármi?
A szükségszerű úgy ütötte meg
Előszört, mint áram a vizes madarat.
A fizikai törvények számosabbak
voltak máris, mint az angyalok.
105
ROHAMOS TÁGULÁS
Van tehát a Mindentudat,
van Először, és vannak
a Törvények. A törvények
megjelenését nem értette
se Először, se a Mindentudata.
Amíg ez a Nemértés tartott,
nem tudtak odafigyelni a világra,
és az veszettül tágult,
vitték magukkal a dolgokat
a Törvények, a Törvényeket a
Sokak lázadó hajlamú kisebbsége,
az ördögök. A tágulásnak
mintha rengeteg fázisa
kimaradt volna, a megyéből
másodperc alatt naprendszer
lett, a naprendszerből harmadóra
alatt galaxis, ami a méreteket
illeti. De még Nemanyaggal,
Nemtudással, Nemtörvényekkel
volt teli, azok megigenültek,
lelassultak, hűlni és darabolódni
kezdtek, forogtak egymás körül
nagyban és kicsiben, csillagelőzmények
és atommagok egyszerre,
egyetlen proton a semmiben,
egyetlen hidrogénpamacs, amivel
Először az arcát púderozza.