AZ EGYETEMSZIGET 7.
84
A BARBÁRSÁG HATÁRAI
A barbarológiából kiiktatták
a görögökkel együtt élő szláv
nép nyelvét, vagyis azt, amit
az öregedő tanár még felcseperedve
az utcán összeszedett gyanús,
szőke hajú gyerekekkel játszva.
Felnőve erre a nyelvre fordította
az evangéliumot,
de munkája
semmilyen érdeklődést nem váltott
ki a gyanús szőke hajúak között.
Így nem jutalmazták a megszállt
görögök sem, de a megszállók,
a Constantinusok, Iovianusok, Constansok
talán elégedetten figyelték ténykedését.
Ők nemrég tértek át az evangélium
hitére, észre se véve, hogy
az alávetettjeik szállják meg
a gondolataikat. A szlávok nem kértek
a megszállásból, saját barbár
isteneik kondérjai mellett üldögéltek.
Fakanállal vették ki a bent főlő
egerek, gyíkok, denevérek húsát.
Ez már a barbarológiának is sok volt.
Mégiscsak van, amihez tartjuk
magunkat, vagy ha nincs,
ez nem mondható ki egyetemen.
85
A KÖVÉR HERCEG
Az öregedő tanár átkerült
a barbarológiáról a múlt logikájára,
a Hermész-szakra, és folytathatta
szinte ugyanazt, mintha mi sem
történt volna. A mi-sem-történés
finomságait a katonacsászárok,
testőrcsászárok, rabszolgacsászárok
nemigen értették és nem is szenvedhették.
Egyszer egy trónörökös mégis ellátogatott
a tanszékükre. Rettenetesen kövér
ember volt, a tógája szétterült
a földön, mint a bizonytalan jövő.
86
AMERIKA FÖLFEDEZÉSE
Nagy szenzációnak számított,
hogy a mindenben megtorpanó
tanár felesége is tanítani kezdett
az egyetemen. Az első nő
ilyen minőségben az első ilyen
intézmény tudásrögzítő és elosztó
épületeiben. Lánykorában
a birodalom nyugati feléig
merészkedett, az ott lakó
túlvilágjáró szirénekkel áthajózott
a Földöntúli-tenger túlsó partjára,
megismerkedett egy másik
piramisépítő néppel. Nem mintha
az egyiptomi piramisok nem
jelentettek volna bőven elég rejtélyt.
Talán túl sok ismeretlen tudást
hurcolt vissza az óceánon
a Tenger-körüli-föld tudáskedvelőinek.
87
A TENGER MEGFIGYELÉSE
Történt aztán, hogy felesége őt is elvitte
a tudáskedvelők földjére. Bár az ott élő
embereket nem igazán érdekelte a tudástagadók
távoli birodalmának élete, piramisaikat
nem voltak hajlandók piramisnak tartani,
ez csak a világnézet helye, az istennézet
szállása, mondták, de meghallgatták talányos
felolvasásaikat. És enyhén mérgezett
vacsorával vendégelték meg őket. Hazafelé
a hajón végig hánytak, de nem bánták, mert
ennyit még sosem nézték a tengert,
ahonnan néha delfinek röhögtek fel rájuk,
néha bálnák brummogtak,
néha egy cápa fröccsentett enyhítő
hűs vizet az arcukba az uszonyával.
88
SZIRÉNEK
Szerelmük a tengert jelentette,
szerelmüket a tenger.
Persze mi más jelenthetne
szerelmet, ha nem a végtelen,
sós, kiismerhetetlen, életveszélyes
és bősége miatt veszélyeztetett tenger?
Akkoriban az óceánon
csak szirének segítségével lehetett átkelni,
és éjszakánként a szirének
megpróbálták elcsalni a felesége mellől.
A hajó fedélzetén énekeltek,
olyan magas hangon, mintha
a túlvilág beszélne. Az ismeretlenbe
utazó tanár fel is riadt rá,
kirohant a szűk kajütből,
Akkor ezek a szárnyas nők
azonnal lecsaptak rá,
a fülét harapták, madárlábukkal
a hátát karmolták. Meglepődve
vette észre, hogy bőre alól nem
vér szivárog, hanem rengeteg
zavaros, átgondolatlan gondolat.
89
ÖRVÉNY, SZÖKŐÁR, MULANDÓSÁG
Amíg felolvasásain
otthon szomorú arccal unatkozott
a hallgatóság, a Földön-túli-tenger
túlsó partján nagy megértéssel hallgatták
a szirének által megkarmoltat.
Felesége előadást tartott
arról, hogy képek és rajzok alapján
hogyan érthetjük meg a nem tudhatót,
hogyan találhatunk vissza a történelembe,
még akkor is, ha az soha meg sem történt.
A nem-történés nyomán eredtek át
a még föl nem fedezett kontinensre.
Nem tudta magáról, hogy nincs felfedezve,
lakói fölfedezettség (önismeret) híján
más megismeréséből próbáltak
alapot létrehozni. Így épültek a piramisaik,
így bomlott le fölfedezetlenségük,
mely persze általános emberi tulajdonság,
de nem mindenki fedezi fel magában,
mert mást se akar felfedezni.
A fölfedezés legalább olyan kockázatos,
mint új versek vagy elemző szövegek megírása,
olvasása, a megértés és teremtés réme
úgy leselkedik ránk, akik ebbe a kalandba
belevágunk, mint folyóban úszóra az örvény,
tengerben fürdőzőre a szökőár,
időben gázolóra a mulandóság.