AZ EGYETEMSZIGET – 14.

144
ÖREGEK TÁNCMULATSÁGA
A papírjai közül egy meghívó
eset elé. Válaszolt rá,
kiderült, hogy rég elmúlt
eseményről, elkallódott levélről
van szó. De este mégis
ott volt a feladónál. Zajos
mulatság készülődött.
Az asztal tele rakva
sajttal, olívabogyóval.
A keletről hozott rabszolgák
zenélni kezdtek, öregedő
nemzedéktársait elkapta a hév.
Parfüm- és táncszag terjengett,
ő botra támaszkodva igyekezett
sántítását ritmusra fogni.
Mindenki örült. Mindenki
szomorú lett, mikor a sima
márványfalban tükröződve
megpillantotta saját mozdulatait.
Bár senki se ismert magára.
145
BŰVÖLET
Volt, aki azt mondta,
a filozófia kezdeteit,
a Platón, Parmenidész
előttieket volna jó ismerni,
őt inkább az érdekelte,
ami kortársai után jön.
A várható hanyatlást követve
talpra tud-e állni a gondolkodás?
Aligha, mert se lába,
se talpa.
De ezt is csak olyan
buta okoskodásnak érezte,
mint mindent, ami a nyelvből
próbál kiindulni, ha nincs
jobb ötlete. Sőt, néha
épp ezt érzi jó ötletnek.
Fuvalom úr és Derengő úr
gondolkodása elbűvölte,
de csak versszeretete miatt.
Az ő versei tele voltak
derengéssel és fuvalommal,
így aztán alig valakit
bűvöltek el. Valamiért mégis
olyan bűvöletben élt,
ami csak versek
közelében tud létrejönni,
mint az izzó fénykorona
a napfogyatkozás körül.
146
A NEM JÁTSZHATÓ SZEREP
A politika azt jelenti,
hogy aktuális ez-az
foglalja le a beszélgetéseteket,
pedig másról kéne szóljanak.
A politika mindig a tegnap
jelenné tétele. Veszélyben
az életed, ha rágondolsz, ha
róla beszélsz, és veszélyben
az életed, ha nem gondolsz
rá, ha nem beszélsz róla.
A politika egy rosszul öltöző
szép nő – vagy inkább egy jól
öltöző csúnya? Nézegeti magát
a tükör előtt, de nektek kell
a tükröt játszani.
Pedig ez a szerep
nem eljátszható.
147
CSÚNYA NŐ A TÜKÖR ELŐTT
Huszonöt éves vagyok.
Na jó, harminc, de
nem látszom annyinak.
Negyvenöt éves vagyok,
de nem a kor öregít.
Ötven éves vagyok,
de vannak, akik az
idő előrehaladtával
csak szebbek lesznek.
Szép vagyok, de nem
mindenki veszi észre.
Ez a virágos ruha
illik hozzám jobban,
vagy az a bordó
szoknya?
Ötven fölött dönteni
kell, hogy tehén
legyünk vagy kecske.
Nekem persze még
van időm dönteni.
Mind a kettő szép állat,
az igaz. Csak a hangjuk!
A kecskéé, mint a csatazaj,
a tehéné, mint egy
elsüllyedő hajó sóhaja.
Békében senkinek
se kellek. Háborúban
engem erőszakolnak
meg elsőként.
148
PSZEUDO-PLATÓN
Az öregedő tanár annyit
szidta már az egykori főváros
kormányzóját (aki nyilvánosan
hülyének nevezte Senecát,
és dicsőítette a zsarnokállítás
filozófiáját megíró Pszeudo-Platónt),
annyit szidta a Xerxésznek
csúfolt vezetőt,
hogy már maga is unta.
Unta, amit mond, unta,
hogy igaza van, unta, hogy
talán nincs is, unta,
hogy unják.
Elhatározta, hogy Derengő
úr és Fuvalom úr munkái
helyett, az egyik félévben
Pszeudo-Platónt fogja tanítani.
A könyvtáros értetlenkedett.
Ez a szerző nem szerepel
a katalógusunkban!
Elment a helytartó hivatalába.
Ott az ő egyik könyvét tették elé,
hogy innen idéz a beszédíró.
És akkor ki vagyok én? –
töprengett el az ettől
sokat öregedő tanár.
149
NYOM NÉLKÜL
Az öregedő kormányzó
egyszercsak barátnak érezte
a régi főváros körül élő
barbárokat. El kellett utazni
közéjük, és az öregedő
tanárt küldték.
Sose bírta megszokni
a gabonából erjesztett
habzó italukat.
Állandóan ezt itták,
egyéb barbárságot
nem követtek el.
Hitet kellett volna
terjeszteni közöttük,
de az öregedő tanár
mindenben hitt,
ami hitet kért,
így hát ő tért haza
barbárként, és ott
semmilyen nyomot
nem hagyott maga után.
150
A HITKÉRÍTŐ
Mi az a hitkérítés?
Egy világnézet vagy egy
téveszme-tan ajánlkozása,
hogy megoldja minden
problémádat, és újakkal
lásson el helyettük.
Van, aki adni tudja
a hitet, és van, aki
kapni.
A hitkérítő mindent
megért, ami érthetetlen,
mindent elhisz,
ami nehezen hihető,
mindent kifogásol,
ami kifogásolhatatlan.
Amit hinni lehetne,
tudja. Ami tudhatatlan,
hitegeti.
Elfogad és elfogódott.
Túlvilágformákról ír
útikönyvet, pedig csak
hiszi, hogy ott járt.
Összecsiszolódik a legdurvább
tévtanokkal is, addig nem
nyugszik, amíg
bölcsesség nem lesz
belőlük.
151
A HITKÉRŐ
Mi az a hitkérés?
Semmi. Hitet
senki nem kér.
Jobb lenne nélküle.
Ráerőszakolják. Hogy
épp az igazság?
Ez igazságtalanság.
Ha hiszel, gúzsba
vagy kötve. Ha szeretsz,
a köteleiddé változol.
Csak szeretet ne
legyen bennem.
Kérem, hogy ne!
És hitet se! Nem
kell semmilyen világnézet.
Semmilyen világ.
A világ úgyis másé.
Amit nem te tapasztalsz
meg, mind másvilág.
A másvilág hazugság
erről a világról.
A túlvilág eltúlzása
ennek a világnak.
A mennyország
oda-ne-menj-ország.
A pokol ugyanez a világ
csak gyertyák, fáklyák,
világító kövek fénye nélkül.
152
ÉGÁSÓ ÚR
Most nem gondolkodom
azon, mi lesz ebből,
gondolta az öregedő
tanár, aztán le is
írta, a gondolkodást
írásra változtatta, megtorpant,
az írást gondolkodássá.
A most elmúlt.
Még mindig tartott.
A mestere jutott eszébe,
de nem Derengő úr,
nem is Fuvalom úr.
Mennyi mester
a mesterséges égbolton!
Égásó úr volt,
senki más, a sörivók
között akadt rá.
Ahogy ő a sörről írt,
az maga volt a gondolkodás.
De sosem vetemedett volna
A sörivás filozófiája címen
írni valamit.
Egyszerűen sört is úgy ivott,
mintha írna.
Úgy kell élni,
mintha írnánk.
153
A DICSÉRET FILOZÓFIÁJA
Szabad-e a nyilvánvalóan
szükséges megírására
vetemedni? A sör
filozófiája?
A tej filozófiája?
A vízé?
A bor teológiája?
A kőolaj lélektana –
az olívaolaj asztrológiája.
Mi ebből a szükségszerű?
Az öregedő vezető
csak a szükségszerű
tudományát tudta
elfogadni.
Az öregedő vezetettek
épp azt szégyellték
megírni.
Az öregedő tanár
A dicséret filozófiáját
tervezte már régóta.
De hiányzott az előtanulmány:
A tervezés gyakorlata.