AZ EGYETEMSZIGET 13.
136
ZSUGORÍTOTT EMBERFEJEK
Az öregedő tanár rájött,
hogy aki az ellensége lett,
nyilván sohase volt a barátja.
Pedig hurcolt magával
pár ilyen zsugorított fejet.
Mikor Alexandriába hajózott
egy nyáron a feleségével,
és a nagypiacon bolyongtak,
betévedt a bazár
eldugott sarkában egy sötétséggel
és bűzzel telezsúfolt helyre.
Sírkamra, mondta egy ébenfekete
nő vagy egy árnyék,
a szeme és a fogai fehéren
villogtak. Te árus vagy,
vagy őr? Egyik sem. Papnő
és kurtizán. Az öregedő
tanár akkor vette észre,
hogy a felesége nem jött
be vele a helyiségbe.
A nő néhány öklömnyi labdát dobott
a pultra. Nézd meg őket!
Torz kis emberportrék voltak,
alighanem bőrből. Megismered,
ki kicsoda? Olyanok, mint a barátaim.
Valódiak. Érzed?
De hiszen élnek még! Ez nem lehet
az ő fejük. Nem tudom,
mi a valódi, gomolyogta a nő,
mintha füstből lett volna.
Azt hiszed, ismered őket?
Most egyikük arcát se tudta
maga elé idézni. De ott voltak
a labdák. Meggyűlöltek?
Te gyűlölöd őket.
137
ÉRZÉSCSERE
Maradt még barátod? Kérdezte
a felesége, mikor a fogadóba
visszatértek, és kiszórta
a kis labdákat az asztalra.
Mit adtál értük? Vette elő az
erszényét, átkutatta, üres volt.
Téged itt vártak?
Nem, engem otthon nem várnak már.
138
CÁPÁK A VÍZBEN
Maga is aggódott a hazaúton.
Bár nem voltak nagy hullámok,
végig hányt. Áthajolt
a hajókorláton, és egyenest
a tengerbe. A hajót követő delfinek
eltünedeztek, cápák vették
át a helyüket.
Az egykori fővárosba érve
azonnal rohant legjobb barátjához,
aki őt már nem tartotta a legjobb
barátjának, de azért szerették egymást.
A zsebében ott szorongatta a kis fejet,
mely rá hasonlított.
Élt, nem volt semmi baja. A fej szőrén
szálán eltűnt, még mielőtt eljött volna tőle.
139
AZ ÚJ IDEGEN
Ifjúkori barátjával, akivel
akkoriban együtt rótták a várost,
véletlenül futottak össze.
Ijedten látta, hogy nem él,
az arca sárga, mint a viasz,
a szavai hol kékek, hol pirosak.
Úgy tűnt, mintha ő is valami
kis labdát gyűrögetne
a tógája redői alatt a markában.
Az öregedő tanár épp nem vitt
ilyesmit magával, de kínos
beszélgetésük után,
mely sehogy se akart véget érni,
mégis megtalálta ennek az új
idegennek a fejét
az oldaltáskájában.
140
PLATÓN, A TRÓNKÖVETELŐ
A középkorú tanár valamikor
Platón, a trónkövetelő
címen kezdett
filozófiai traktátust írni.
Azt a gyávaságot vizsgálta
benne, hogy csak
a mesterét jeleníti
meg műveiben, Szókratészt,
maga ott sincs, a mestert
teszi nevetségessé, hagyja
mindig győzni a szócsatákban,
pedig csak ráhagyják
az öregedő hülyére.
Azért teszi ezt Platón,
mert hatalmi ambíciói
vannak, meg akarja
alapítani a világnézettant,
szabadulna mesterétől.
Leggyakrabban
épp őt győzte le
vita közben. Platón
nem volt okos. Ezért
írással próbálkozott.
Platón drámái előadhatatlanok,
ezért egy diktátor titkárának állt.
Platón bukott politikus,
legnagyobb szégyene, hogy
még csak ki se végezték.
141
HELYETTES HÁBORÚK
Az öregedő tanár
korában már nem voltak
szócsaták.
Voltak helyettük szóháborúk.
Szóterület elcsatolások, szónépirtások,
Szóháborús bűnök, szólágerek,
szóüldözés.
Mondatokkal hátra kötözött kezű
embereket kísértek
szókatonák az utcán.
Honnan hová?
A tengerparton hajóra
rakták őket.
Új szavak érkeztek,
más nyelven beszéltek
a szavak nélkül is
élni tudók, mint amin
egyáltalán érdemes
lett volna beszélni.
Az öregedő tanár
korában már nem voltak
szócsaták.
142
VÁRÓLISTÁN
Az öregedő tanár, aki
öregedő Hermész-kutató
is volt, rájött, hogy mindaz,
amit csinál, hatástalan.
Tanárként ráébredt,
hogy a Hermész-kutatásnak
nincs jövője egy olyan városban,
ahol könyvesboltokat
szabnak át borkereskedésnek,
egy olyan világban, ahol nem
illik szépségről beszélni,
csak a jóról, de arról
is inkább, mint egy ízről,
és nem lélekállapotként.
A Hermész-kutató
megértette, hogy egy
átváltozó világban
bármi öröknek véltet
tanítani, nevetség.
És akkor
gyorsan a nevetésről
beszélni már nem tanítás,
hanem mentegetőzés.
A kudarc felismerésének
tana, ezt akarta kidolgozni.
De mind a három szó
megbukott a rendes évi szóvizsgán.
Rögtön új szavakat
ajánlottak a kereskedők.
A kudarc helyébe:
kivárás. A felismerés
helyébe: kivárás.
A tan helyébe: kivárás.
Várólistára tették
az újítani akaró tanárt,
aztán az ilyen listák
botránynak bizonyultak,
és eltörölték őket.
143
A TEKINTÉLY
Mikor észrevette
már a humora sem működik,
és járni is alig tud,
hallgatni csak hamisan,
mert fél fülére süket volt;
addigra tanult meg másokat is
megérteni, egy lépést a nem
túl mély vízen járni,
hogy aztán összesározza
a lába szárát és a saruját,
amit nem vett észre,
de meghallotta
a jövő felől érkező
nevetést, egész más volt,
mint a jelené, nem rajta
kacagtak, hanem érte,
mintha valaki
a viharos tengeren
letűnt istenekhez imádkozna.