AZ EGYETEMSZIGET 10.
106
AZ ENERGIAKÖNNYEK
A Sokak gyúrni kezdték
az anyagot, mint háziasszony
a teknőben a kenyértésztát.
Óriásgömböket téptek ki
belőle, és a gömbök, ahogy
összeálltak, azonnal tömörödtek,
zsugorodtak.
Egymástól egyre távolabb,
de magukban egyre beljebb.
Tömörítből lett Töm,
töm-ből T.
Sűrűségből lett Sür,
sürből S.
A T egy ige, a rohamos tömörödést
jelenti, ha ilyesmit lehetne
jelenteni, ha volna kinek.
Az S egy főnév, a rémületes sűrűséget
jelenti, ha ilyesmit lehetne
jelenteni, ha volna kinek.
Kezdetben vala a T,
és a T teremtette S-t.
A tömődést, a sűrűséget
a teremtés maga hozta létre,
pusztán a tömörítő szándék
az összesűrűsödött Semmit,
mert felforrósodott és energiával
telt meg. Az anyagot,
ami szerkezetbe felrakott
pici kis tüzekből áll,
energiakönnyekből.
107
A SEMMI-HIBÁK ÉS A FÉNY
Az energia zavar a semmi
négydimenziós szövetén, mely azonban nem áll szálakból,
nincs összefonva, nem sima, nem érdes.
Amikor ez a szövet gyűrődni kezd, fölforrósodik,
felgyulladni nem tud, mert ahhoz már valami kéne, levegő,
de potyognak belőle, mint bolha a kutyából, a pici energiacsomók,
szabadulni akar élősködőitől, kiveti őket magából, a semmiből,
és akkor elkezd valahová ömleni, ha szerencsénk vagy pechünk van, egy
irányba, és ha abban az irányban olyan törvények vannak épp,
fölraktározzák maguknak ezeket a kis semmi-hibákat, polcokra pakolják,
egy hideg, egy meleg. Kvarkok. Leülnek kártyázni hármasával,
és egy-egy csoport máris proton, neutron. Valami dühös kis parány
fut körülöttük és veszekszik velük. Elektron, hidrogén. De alighogy mindez összeáll, azonnal szétesik, omlanak a kártyabarlangok egy központ felé,
orgia, kevergés, magfúzió, megjelenik a fény,
az ördögök megismerik a főnökük, Lucifer odaköszön Előszörnek.
108
A TEREMTÉS ELSŐ SZÓSZEDETE
Először – rövidebb nevén Első – a Teremtés kezdeményezője
Sikertelen Teremtések – Vak Világegyetemek, rossz törvényekkel indított teremtés miatt megtorpant félsemmik. Vakvilág
Sokak – Téves Nevükön angyalok
Téves Nevek – Vakvilágok létrejöttét előidéző tévigék. A téves nevek léte teszi lehetővé a filozófiát. Nem muszáj mindent teremtő erejű névvel megnevezni, szerepet kaphat a tévedés
Mindentudat – a mindentudást lehetővé tevő állapot, Először tulajdonsága és tulajdona
Energiakönnyek – a kvantumfizika nemrég fedezte fel őket. Ha őket fedezte föl
Semmi-hibák – nagyjából az Energiakönnyeknek felelnek meg, de még abban az állapotban, mielőtt ebbe a világba átkerültek volna. Teremtés előttiek és teremtés-előidézők
Teremtés előtti – nem időbeli fogalom, ilyesmi most is fellelhető a nincsben
109
KIEGÉSZÍTÉS A SZÓSZEDETHEZ
A Teremtés hamar átcsapott
Kiegészítésbe. Akadtak még újabb szavak:
Harmadóra – nem pontosan ismert időegység, elméletileg 1200 másodperc, néha 1200 év. Az idő bizonytalan kora. Harmadidő
Nemanyag – valami a semmi és valami között, de közelebb a semmihez
Nemtudás – a sok sohasem létező ismeret még csak nem is hűlt, hanem forró helye. Az ember mindenhová információt, mindenről megszerezhető tudást képzel el, de ez gyakran képzelődés
Nemtörvények – Olyan összefüggésszabályozók, melyek nem képesek egy koherensen működő világ tápegységei és mozgatói lenni. Ugyanúgy Isten ellen lázadnak, mint az ördögök. Néha teljes személytelenségük ellenére az ördögök közé sorolják őket. Nemlétezésük nem akadály
Megigenülni – A negatív létezők lassú átcsapása létezőbe, nemanyagból anyagba, nemtudásból tudásba. Nemlétből létbe. A nemtörvény azonban sohasem változhat törvénnyé, mert akkor már egy másik törvény lenne. A nemtörvény nem hiány. Bár a többi Nem se az teljesen. Vagyis hiányosan
Kiegészítés – a Teremtés meglassulása, már csak finomhangolás. De épp ez teszi lehetővé, hogy a Nem-dolgok megigenüljenek
Harmadidő – az idő még akkor is összevissza, egyenetlenül telt és folyt, amikor más dolgok már a Törvényeknek és nem a Nemtörvényeknek engedelmeskedve szabályok közé kényszerítették magukat
110
ÖZÖNVÍZ
És látta, hogy ez nem jó.
Látta, hogy működik, kavarog
megállíthatatlanul, de már nélküle,
és nem jó.
Az özönvíz jóval korában volt.
Az ember előtt.
Az állatok előtt.
A Föld előtt.
Látta, hogy ez nem jó,
és a világegyetemecske őrjöngő
tüzébe ugyanakkora tengernyi
örvénylő vizet öntött,
pára csapott föl,
kihunyás és megdühödés,
nemlétrémület és új erő
viaskodott.
Végül valami megmaradt,
valami fekete üszökként lehullt
a teremtés alá, mint cápa szájának
oldalán pördül a tenger mélye felé
egy fél kar, mely a megtámadott
hullámlovasból megevetlen maradt.
És látá, hogy az jobb.
111
A FÁJDALOM TÖRTÉNETE
Titok, a lélek hogyan
és honnan lett.
De a fájdalom története
sokkal megérthetőbb.
Az ősrobbanás is fájt
a semminek, és aminek
fájdalma van, az él.
Az ősrobbanás is gyönyört
okozott a valaminek,
és ami boldog, az él.
Előbb a semminek
lett tudata, aztán kénytelenségből
a valaminek is.
Ez még nem éntudat volt,
nem is mi-tudat,
hanem minden-tudat,
teljesség-érzés.
De a teljesség még akkora volt,
amit egy csillag egy év alatt be
tud bolyongani. Az érzés
pedig életlen, pontatlan,
csak amolyan derengés.
Mikor Először a szemébe
nézett ennek a körvonalazódni
kezdő tudatnak, ráébredt,
mit tett – elsősorban önmagával.
Világot teremtett, ami nem
vesz róla tudomást,
és ha mégis, akkor csak azért,
hogy kételkedjen benne.
112
LÉLEKKERESÉS
A fájdalom a lélek első
csírája. Az ember fáj
a Földnek. A Föld fáj a Napnak,
a Nap a csillagrendszernek,
a galaxis a csillagközi
pornak, a fény a sötét
anyagnak, az anyag
az antianyagnak, a tudás
a nemtudásnak, a lélek
a gyűlöletnek, a fájdalom
a bárgyúságnak, a szeretet
a közönynek, a közöny
az érzelgősségnek,
az érzelem a fizikának,
a fizika a semminek.
113
SORRENDVÁLTOZÁS
Először volt a teremtés,
azután lett a teremtő.
Így lehetett előbb az ige,
aztán a főnév. De egyik sem
szó még. A világ nem a nyelvből,
a beszédből keletkezett.
Először a semmi
beszélt.
Először volt a beszéd,
azután lett a nyelv.
De nem is rögtön.
Először a mondatok
váltak ki a nyelvből,
ahogy az elemi részecskék
az ősizzásból.
A mondatokban kivehetők
lettek a hangok, de szó még
mindig nem volt.
A világot is zaj tömte
tele, az ősrobbanás dübörgése.
114
KINYITOTT KÖNYV A PAD ALATT
Először el kellett mondani,
hogyan van a világ,
csak azután lehetett leleplezni,
hogy másképp van.
Vagy inkább csak másképp
kell mondani?
Mert ugyanaz – a világ
nincs se így, se úgy,
csak van. De ezt a van-t
mondani lehet így is,
úgy is.
Először a világ még
nagyjából sehogyan se volt,
kereste a tulajdonságait,
ahogy fizikadolgozat közben
keresi valaki a pad alatt
a kinyitott könyvben
a képletet.