AVOKADÓ

Amikor avokádót ettünk
a Rialto híd mellett, azt hittem,
egy életre megutálom. Egy veréb
gyíkot üldözött és a gyík
bemenekült a talpam alá.
Te döntötted el, hogy szeretlek-e,
te mondtad meg, hol fogunk élni.
Követtelek, mint aki futtat
és fut a pénze után, ami sose
volt az övé. A veréb még
pár pillanatig várakozott.
Otthon salátát csináltál, ízlett
benne az avokádó, de téged,
mert úgy döntöttél, megutáltalak.
Láttam, hogy szétesel, a darabokat
összeszedegettem és visszadobáltam
arra az üres helyre, ami te
voltál. Csikorgott a fogad,
amikor beszéltél, azt hitted, nem
értem, ha franciául társalogsz
a szeretődről. Nincs olyan nyelv,
amin az ilyesmit meg ne érteném.
Mégis te ragadtál kést. Én csak dobó-
kockát faragtam egy avokádómagból.

kép | ceoln, flickr.com