Vörös István

A VÍZ NAPJA

1996 augusztus

A VÍZ NAPJA

A rossz döntés alján, mint az
esővíz, mindig meggyűlik valami
jó. Érdemes a benne ázó leveleket
kiszedegetni, a hordót az esőcsatorna
alól odébb emelni. Ha a házba be-
lépsz, ahol egész télen nem jártál,
nézz a lábad alá. Áttelelő
és kiszáradt rovartesteket találsz
a szőnyegen, és ha söpörni kezded
őket, két rész a lapátra kerül,
de a harmadik fölszáll, kifakult
szárnyakkal dobol az ablaküvegen.
Engedd ki őket, vagy fújd be
rovarirtóval, senki se ítél meg, és
ha megbánod is, már szivárog át
döntésed falán a beletörődés.
Előbb csak alig, aztán mintha
kimert kút fenekén állnál,
hogy mégis jól tetted, nincs
helye a házban bogárnak, és föl-
bugyog a víz, bokádig ér, vagy
épp hogy hadd éljenek, ha a
telet kihúzták, most eléri gumi-
csizmád szárát, és hidegen ömlik
be rajta, én, hallod beszélni
a vizet, meg hogy nem-én, azt
mondja. Mikor túlcsap az éve-
den, felszólsz, hogy adják
le a létrát, jól döntöttél, jön
a válasz, vagy rosszul, de ne
zavarjon. A víz szintje már a tor-
kodnál jár. Hal is volt a vízben,
szól le megint valaki, ez az utolsó,
amit hallasz, mert már látod is tátogni
őket, az egyik int, hogy
kövesd, meddig tarthat ez
még, mész engedelmesen,
a kopoltyúfedeled, hisz olyan
rég használtad, akadozva
működik. A víz alatti trónteremben
a király elé vezetnek, jól döntöttél,
hogy szabadon bocsátottad őket,
mondja, aztán átvezetnek a hó-
hérhoz, rosszul döntöttél,
hogy megölted őket, mondja
és egy süteményes
horgot ereszt eléd, akkor
a víz apadni kezd,
a kút szétnyílik, mint a felszín-
re vetődött buborék, és te
köhögve, vizet köpve ájulsz
a fűre. A télen üres házban
járkálsz, nem én,
szörcsög a víz a lefolyóban.
A jó döntés alján – pár
száraz levél, egy öklömnyi
éticsiga – mindig
meggyűlik valami.

kép | jumpstory.com