A VASTELEPEN
Szétszedett kályhánk darabjaival
a vastelepre mentünk,
mint aki erényre cseréli
be az eredendő bűnt.
És pénzt kaptunk, nem túl sokat,
egy bő ebédre jó volt.
Az ilyen spóroló pazarlás
nem egyszerűen hóbort,
valamiképp főhajtás az anyagnak.
Két markos legény dobta ki,
mit órákon át pakoltunk be
a kocsiba, nem bírtuk hordani,
és folyton megpihentünk.
A vas és korom összefestett,
az arcunkra csíkokat rajzolt,
hogy sejtsük, mért kaptuk e testet.
Nem harcolni és nem cipelni,
nem pusztítani, s nem építkezéshez,
valami éteribb és mégis földi
célt elérni elég lesz.