Vörös István

A MEGTESTESÜLÉS ÁRA

2013 november

A MEGTESTESÜLÉS ÁRA

 AZ ÚR UTOLJÁRA

1 József elszerette Máriát
a Szentlélektől. Nem
volt nehéz. A Szentlélek
semmi mást nem akart,
csak gyereket.
2 Egy angyal jelent meg
József álmában,
és megfenyegette.
Nem használt.
Megverte. Az sem.
3 Akkor te neveld fel
a Megváltót, ahogy tudod! –
mondta az Úr
félrelökve ütődött küldöncét.
4 József volt az utolsó
ember, aki színről színre
látta az Urat, ő is csak álmában.
5 Mikor felébredt,
Mária anyja állt előtte,
hogy megbeszéljék
az esküvő részleteit.

JÓZSEF ÖNMEGTARTÓZTATÁSA

1 József az esküvő előtt
nem hált együtt Máriával.
2 Nem hált vele azután sem.
3 A sátán szörnyűséges
buja álmokkal kínozta.
A pokol bejárata egyetlen
női öl volt.
4 Mária felébresztette
az álmában párzó
mozdulatokat végző
férjét. Borogatást
tett az ágyékára.
5 József nem hált együtt
vele. Mária sírt.
A baba keservesen
rugdalózott a hasában.
6 József ki akarta várni,
kire fog hasonlítani
a gyerek.
7 Megszületett és meg-
szólalásig az apja volt.
Szakasztott József.
Akkor tényleg az Istentől
van! – döbbent rá
rémülten nekidőlve
a betlehemi zsinagóga
düledező falának.

A BÖLCSEK FUTÁSA LÁZADÓ KATONÁIK ELŐL

1 Csillagjósnak öltöztek.
De porfelhő takarta
az éjszakai eget.
2 Tenyérjósnak öltöztek.
De tőrt fogott rájuk
minden kéz.
3 Madárjósnak öltöztek.
De lassan elszállt
a menekülés lehetősége.
4 Mikor az első horda
utolérte őket, a másodikuk
dicsérte a vitézeket. Mikor
a második, megint más.
5 Törve feleltek, más nyelven,
más hangsúllyal.
Bolondnak tűntek.
A félelemtől azok is voltak.
6 Szikráztak a sivatag fényei,
jobban, mint a fegyverek,
amelyeknek nemrég még
parancsoltak. Villódzott
a sivatag sötétje, mint
a háremhölgyek teste
a függöny mögött,
melyet nemrég még
széthúzhattak.
7 Az mentette meg őket,
hogy nem hármat kerestek.
Az üldözők újra és újra
őket érték be. És a menekülő
király hol van? Unták is.
Hogyan lehetnek ezek
mindenütt előbb ott gyalog?
8 Az igazság az,
hogy maguk se értették.
9 Jeruzsálem határában végül
egymásba futott a három csapat.
Támadt is egy kisebb csetepaté.
10 Heródes katonái kijöttek
igazságot tenni. Sok ember
halt meg, sok teve futott
el akkor.
11 De a három bolondot
a király elé vitték.

A BÖLCSEK A KIRÁLYNÁL

1 Hol van a zsidók királya? –
így Gáspár. – Hol van,
akiért annyi méretlen
földet megtettünk,
annyi veszélyt kiálltunk? –
így Boldizsár. – Hol
van, aki kivezeti népét,
talán a világot is
a bajból? – így Menyhért.
2 Sehol! – ordított Heródes. –
Kínpadra velük!
3 De akkor az egyik
tanácsadója azt súgta:
– Öltöztesd inkább szépen
föl őket, és hagyd, hogy
elvezessenek az árulóhoz. –
Aznap újra kényelmes
fekhelyet kapott
a három menekült.

AZ ANGYAL A BÖLCSEKNÉL

1 Eljött az ideje az angyali
beavatkozásnak. Megjelent hát
éjszaka a három bölcs előtt.
2 Te ki vagy? – kérdezte
az egyik.
Madár vagy sárkány? –
kérdezte a másik.
Mért nem lehet
egy kis nyugalmunk? –
kérdezte a harmadik.
3 Az egyik lefogta az angyal
szárnyát. Tollat tépett belőle.
A másik szalmával tömte be
a száját. Egy aranyfogát
kilopta. A harmadik elvette
tömjénszagú köpenyét.
4 Az angyal kiköpte a szalmát. –
Ezt mind nektek adom,
csak ne vezessétek el a királyt
a kisdedhez. –
5 Már úgyis a miénk.
De ne félj! Nincs közös
utunk ezzel az ostoba
alakkal.
6 Az angyal erősködött:
Még hajnal előtt induljatok
Betlehembe! A Jaffai-kapunál
három megrakott szamár vár.
7 A kísérők majd a jelszót
kérik. Mondjátok azt,
hogy: csillag.
8 Ne hagyjátok,
hogy veletek tartsanak.
– És te?
9 Itt maradok egy kicsit.
Még túlságosan sajog
a szárnyam,
zúg a fejem,
remeg a lábam
a halálfélelemtől.

AZ ANGYAL ÉS HERÓDES

1 Mikor reggel a király
ajándékaival a szobába
lépett, csak a halott
angyalt találta
a bölcsek helyett.
2 A tetemet kínzókamrában
kezdték vallatni. Hét
napos tortúra után
kinyögte: Betlehem.
3 Aztán föltámadt
és fölment a Mennybe.
A történet fonala már
nem szakadhatott meg.

A BÖLCSEK HITVITÁJA

1 Jeruzsálem és Betlehem között
jutott először idejük
beszélgetni. Pillanatnyilag nem
üldözték őket.
2 Annyiféle istenről
annyifélét gondoltak,
hogy kis híján összeverekedtek.
3 De mikor Boldizsár Gáspárra emelte
az öklét, de amikor Gáspár Menyhértre
emelte az öklét, de amikor
Menyhért Boldizsárra emelte
az öklét, egyszerre kezdtek
el nevetni is, meg sírni.
4 Ezek az istenek árultak
el minket, ezek miatt lettünk
földönfutók. Ezek szolgálják
az ellenségeink hatalmát,
ezek hozták ellenünk
a katonáinkat és a szolgáinkat.
5 Keresnünk kell valami újat.
Aki nem hagy el, nem tud elárulni,
nem a barátainkat fordítja
ellenünk, hanem az ellenségeinket
állítja mellénk.
6 Szimatoltak. Tömjént éreztek.
És mirhát. Saját csomagjukból.
És arany is csördült vágyakozásukban.
Jó lett volna egy fogadóban
megállni, kenyérre, borra váltani
az érzéketlen pénzt.
7 Már nagyon közel járunk hozzá.
Alkonyodott. Hullócsillag
suhant át az égen, másvilági kém.
8 A nyájakat egy közeli falu felé
terelték a pásztorok.
Az egyik útbaigazította őket.
A domb mögött az már Betlehem.
9 A félelemtől remegett a lábuk,
és tüsszögtek a levegőben szálló
istenportól.

kép | shutterstock.com