Vörös István

A KISPOLGÁR BÁTORSÁGA

[A 21. SZÁZAD FORGATÓKÖNYVEI]

A KISPOLGÁR BÁTORSÁGA
„Demokratának lenni mindenekelőtt annyit tesz, mint nem félni: nem félni a más véleményűektől, a más nyelvűektől, a más fajúaktól, a forradalomtól, az összeesküvésektől, az ellenség ismeretlen gonosz szándékaitól, az ellenséges propagandától, a lekicsinyléstől és egyáltalán mindazoktól az imaginárius veszedelmektől, melyek azáltal válnak valódi veszedelmekké, hogy félünk tőlük.”
Bibó István: A kelet-európai kisállamok nyomorúsága
„Ha veled beszélni akarok,
csak magamhoz fordulhatok,
sokmillió lángeszű egyéniség közt
egyetlen kispolgár a világon.”
Weöres Sándor: Óda a kispolgárhoz

Nem félek a barátoktól
túl nagyon.
Ellenségtől félni nincsen
sok okom.
Bátor lennék? Azért azt meg-
fontolom.

Az a polgár, aki nem fél,
azt mondják.
A kispolgár egy kicsit fél.
Igazság
nem jut neki, nem keresi,
kihagyják,

amikor a jogot osztják,
s röhögik,
lényegében mindenkit i-
degesít,
hogy megélhet, legyen elég
az neki.

A kispolgár egy kicsit fél,
kicsit nem,
mindent megtesz, amit muszáj
időben,
kicsivel se csinál többet
különben.

Egy kicsivel kevesebb az,
amit hisz,
annál, mivel nagyképűen
etetik,
nem igaz, hogy bármi vacak
jó neki.

Nem igaz, hogy bármilyen jó
neki sok!
Kispolgárok, azért mégsem
koldusok,
vagyunk a lét peremén, ez
nem titok.

Egyszer élünk, egyszer halunk,
de sokszor
felébredünk. És elalszunk
olyankor,
ha nem lelünk megoldásra
magunktól

azokra a problémákra,
amit ránk
zúdított a sok nagypolgár
és király,
uraskodó igazgató –
a világ.

Mert mindenki jobban tudja,
mi helyes,
nem elég ok semmire se:
hogy lehet.
Kikerül a túl nagy luxus,
őrület,

ilyesmire nem jut idő,
túl hideg.
Túlságosan cifrázni az
életet?
Elszaladnak mitőlünk a
végletek.

kép | shutterstock.com