Kállay Kotász Zoltán

VÖRÖS ÉS FEHÉR

VÖRÖS ÉS FEHÉR

Az elismerésből sértés lett,
az újrafelfedezésből újrahamisítás.
A diófán a madáretetőt szálkásra marta
verőfény és eső, és amikor egy délelőtt
lecsiszolták és élénk vörösre mázolták a tetejét,
eltűntek a madarak.
Egyedül Ferenc magyarázhatná el a cinkéknek,
hogy nem változott semmi,
ám ez nem is magyarázat lenne,
hanem a bizalom helyreállítása.
Meg kell érkeznie az elkerülhetetlen télnek,
hogy a szükség…
„Rosszul mondod”, szól közbe Ferenc.
„Az áldott fehérség segít majd.
A vörösre rakódó takaró,
a fehérség és a mérhetetlen csend.”
Amikor vége a történetnek,
egyetlen beismerésre marad esélyed:
nem voltál fontos szereplő.

kép | Marco Secchi, unsplash.com