VONALLÁ HŰL
2007 augusztus
elég bizonyság ülni a padon
papíron piszmogó öregúr-pózban
képzeteimben mi volna valótlan
a déli szélzúgást úgy hallgatom
mint hajdan a pályaőr kisfia
ha mégsem akkor is minden kölcsönös
a bakterház mögött hullámzó Tölös
erdőnek zenévé kell válnia
hogy most is lássam fától fáig oson
a szél és a sínek közti kavicsokon
forró fényesség gurul meg nem áll
terek és történetek áthatása
vonallá hűl kazalnyi vadsaláta
benne lüktet a hangtalan halál