Szabó Attila

VOLT EGYSZER EGY CUDAR

[FELNŐTT MESE]

VOLT EGYSZER EGY CUDAR

Volt egyszer egy Cudar. Befészkelte magát az ember fülibe. Ottan láblógázott, ottan suttogott befelé. Eszegette a bentet, attól nőtt. Amikor már nagy lett az ember fülében suttogó Cudar, akkor már kifelé is suttogott. Egyre hangosabban, egyre cudarabban. Ej, te rongyos élet! Ej, te gonosz világ! Ilyeneket suttogott, és már a kintet is eszegette, mindent, amit csak elért karmos piszkaujjaival.

És volt egyszer egy Puha. Az meg bemászott az ember másik fülibe. Ottan feküdt, párnázott, kakaót ivott szívószállal. Néha belefuvintott a szívószálba, habosodott, fröcsögött a kakaó befelé is, kifelé is. Vidáman zuhanyozta a világot a kakaóhabbal.

Aztán minden azon múlott, hogy az ember melyik fülivel hajolt oda a dolgokhoz…