VISSZAZUHANUNK
2020-11-16
| Vers

álmomban jelzőtüzeket gyújtok
a párhuzamos vonalak kezdő-
pontjánál
hogy legyen hová
visszazuhanni ha az emlékezet
égésterméke végleg betölti
a teret és fullasztóak lesznek
a reggelek
hogy legyen miből
ha már késő lesz bármihez
az elhasznált szobai levegőt
bepalackozom ilyenkor moccan
meg arcodon az ébredés
egyszer visszazuhanunk majd
a lakatlan álomba ahol át-
szakítjuk az eget izmaink
bénultak légzésünk rend-
szertelen
ott megtudjuk miért
örök és tagolatlan a vonzás
ahogyan konvex és konkáv
összeáll és nem látni sehol
illesztéseket