Taizs Gergő

VISSZAZUHANUNK

VISSZAZUHANUNK

álmomban jelzőtüzeket gyújtok
a párhuzamos vonalak kezdő-
pontjánál
                 hogy legyen hová
visszazuhanni ha az emlékezet
égésterméke végleg betölti
a teret és fullasztóak lesznek
a reggelek
                hogy legyen miből
ha már késő lesz bármihez
az elhasznált szobai levegőt
bepalackozom ilyenkor moccan
meg arcodon az ébredés

egyszer visszazuhanunk majd
a lakatlan álomba ahol át-
szakítjuk az eget izmaink
bénultak légzésünk rend-
szertelen
                 ott megtudjuk miért
örök és tagolatlan a vonzás
ahogyan konvex és konkáv
összeáll és nem látni sehol
illesztéseket

kép | unsplash.com