VIRÁGNYELVEN
2002 január
Ha megtanulnék rózsául beszélni
milyen csevejbe cseppennék bele
akkor szerényebb kerti réti népre
fennhéjázó szavait hallom-e
hogy a pitypangot rendre utasítja
csúfolja-e a pacsirtafüvet
ám oltalmazza számos levelével
a mohát rajta szíve megesett
hisz élnek lélegzenek körülöttünk
bár nincsenek agytekervényeik
érnek nyílnak pompáznak elenyésznek
a testvérvillongást nem ismerik
a népirtást vérbosszút pártütést se
szomszédok elvermelt gyűlöletét
illatukkal a nap takarodóján
pletykálkodni nekik éppen elég
zörgő meddő hüvelytermésű minden
emberi viszony s áldatlan marad
ha firtatod micsoda az oka
ne feleld rá csak az agy csak az agy