LOBBANÁS
2002 december

Az éjszaka közepén fölriadsz – – –
merőleges olvadt napverőben
sehol a ház
a part felé szakadó
domboldal a lávafolyó
a vakító dél
Elfüstölgött a villanyoszlop
tövében heverő alak
nem találod
a sürgönydrótokkal átlózott ég alatt
a mandulaágakat
az izzó levegőben
Az utolsó helyszínt is
fölitta az éjszaka –
a húnytszemű ámulatot
a sugarakban rezgő
fiatalság szédületét –
hogy megtörtént veled