KASSÁK LAJOS VERSÉRŐL
2009 szeptember
EGY FÉNYKÉPEM ALÁ
Nem szeretek
tükörbe nézni
nem kívánom látni
mi épül
mi omladozik rajtam.
Fényképész barátom
rávett
álljak a gép elé.
Ez vagyok hát
amit a kép mutat
állapítom meg csodálkozón.
Egy ember
kegyetlenül megformált ember
furcsa kalappal
a fején.
80 éves.
Megtöretlen.
Igazi csavargóhoz
vadnyugati farmerhez
vagy a kiközösített
hivőkhöz hasonló.
Valahol a világ végére került.
Mintha egyedül élne a földön
mintha nem is a földön élne.
Mély szemei
összezárt szája
mögé bújt.
Ez lennék én?
Istenemre mondom
ez vagyok.
A már betegségtől gyötört, élete harcain túljutott Kassák lírája még egyszer fölível öregkorában. Váratlan termékenységgel új meg új súlyos, nagy költeménnyel lepi meg önmagát is. Búcsúzik? Azt hiszem, inkább számot vet. Éveinek magasából tekint végig a megtett úton, s nemegyszer bukkan olyan értelmezésre, amit csak ez a távlat adhat meg.
Így néz szembe magával a talán utolsó róla készült fényképen. Tudja, kockázatos vállalkozás egybevetnünk a magunkban őrzött képet azzal, amit a lencse kíméletlen tárgyilagossága ejtett foglyul egyetlen pillanatunkról. A sziklakemény, csupa-homlok fejalkat Tihanyitól Ferenczy Bénin át Borsosig jó néhány mestert késztetett rá, hogy megformálja. Megannyi vallomásos vászon, bronz és márvány: ki-ki a maga látásmódja szerint ragadta meg modelljét, egyvalami azonban kikerülhetetlenül azonos bennük: a teremtő embert mutatják föl. A rendkívüli jelenséget, aki Kassák volt, s ezen nyolcvan éve sem változtathatott: Megtöretlen. Ezt tartotta a legfontosabbnak ő is.
És elcsodálkozik, hogy a gép mögül rászegeződő szem észrevette. Ritka élmény fölfedezni, hogy amit egyéniségünk lényegének tartunk, az a külső valóságban is igazolódik. Semmi sem bonthatta meg önazonosságunkat. Csavargó maradt, a természettel egybenőtt farmer, akinek vagyona és fegyvertára – költészete és piktúrája. Semmi mása nincsen, csak amit maga alkotott, de nincs is szüksége egyébre. Kiállta érte a kiközösített hívők üldöztetését s a világ végére került, mintha nem is a földön élne.
Túljutott megpróbáltatásain, s az lett, akivé kikovácsolta magát – erről hallgatnak mély szemei összezárt szája.
A fényképet Vattay Elemér, a Kassák-házaspárhoz mindvégig hű fotóművész készítette.