ÁTVÁLTOZÁS
1993 nyár
Nyomaink elenyésznek
és az emlékezők utánunk halnak
Hűséges tárgyaink egy darabig érintésünk viselik
Kallódó fotografiák
egy-két hangszalag
távoli hír felőlünk
kik megadtuk magunkat
a mindent átható anyagnak
A hajdan ismerős falakról árnyékunk lekopik
Ledöntik a házat
A reménység lidérce
hogy várnak
odaát
a végső pillanatig
vigasztalná s űzné is a lelket
Mire megtudnám
úgylehet
magamat sem ismerem meg