VÍZ AZ ARAL-TÓ KISZÁRADT MEDRÉBEN
WORLD PRESS PHOTO
Az Aral-tó Ázsiában van, a mai Kazahsztán és Üzbegisztán határvidékén, a Kaszpi-tengertől keletre lévő Turáni-alföldön. Lefolyástalan – ezért viszonylag sós vizű – tó. Már az i. e. 2. századból is szólnak hírek róla. Az akkori kínai források – nyilván nagysága miatt – Északi-tengernek nevezték. Az 1200 körüli arab feljegyzések szerint viszont Hvárezmi-tó a neve, mivel az innen az Arab-tengerig nyúló Hvárezmi Birodalomhoz tartozott. (Ez török eredetű muszlim uralkodók birodalma volt.) Száz-kétszáz évvel később azonban – az éghajlat melegedése miatt – a tó eltűnt, kiszáradt. Az 1600-as években – a melegedés elmúltával – „feltámadt”, ekkor kapta a török eredetű Aral nevet (amelynek ’sziget’ a jelentése) a belefolyó Amu-darja torkolatvidékén lévő sok kisebb sziget után. A 19. században a tó Oroszország része volt, így később fontos szerepet játszott még a Szovjetunió halászati iparában is.
A szovjet katonaság itt, az Újjászületés-szigeten végezte a biológiai fegyverek fejlesztésének titkos kísérleteit.
megcsapolás
A szovjet vezetők a második világháború után nagyralátó gazdasági terveket készítettek a térség mezőgazdaságáról, de ezek katasztrofális következménnyel jártak. Az Aralba két folyó ömlött: északkeletről a Szir-darja, délről az Amu-darja. Mindkét folyó Tádzsikisztán-Kirgizisztán hegyeiből ered. (A szir egy észak-indiai nyelven vizet jelent, a darja ’folyó, tenger, nagy víz’, Amu pedig egy régi város neve). A tervek konkrét gazdasági célja az volt, hogy a vízhiány miatt kihasználatlan földterületen gyapot- és rizsültetvényeket létesítenek. Ám ahhoz víz kellett – méghozzá nagyon sok –, ezért azt gondolták, hogy mindkét folyó vizét megcsapolják belőlük kiágazó csatornákkal, s azzal a vízzel öntözik az ültetvényeket. Így „a szovjet mezőgazdaság nagy dicsőségére” termett gyapot is, rizs is. Csakhogy elmérték a megcsapolás mértékét. Ne feledjük, hogy kifejezetten száraz vidékről van szó, a tótól keletre lévő terület lényegében sivatag: ez a Kizil-kum. (A török kum jelentése ’homok’. Ebből ered a magyar homok szó is.) Minthogy az ültetvények egyre több vizet igényeltek, ráadásul a csatornák mentén is rengeteg víz elszökött, végül a két folyóból érkező víz mennyisége már kevesebb volt, mint amennyi a tóból elpárolgott. A tó vízszintje rohamosan – évente fél métert – csökkent, döntően az öntözés miatt. Az 1990-es évekre az Aral-tó az eredeti felszíni méretének 10%-ára zsugorodott, és részekre is szakadt. A hajdan víz mellé települt halászfalvak helyén ma halászbárkák és hajóroncsok ágaskodnak a sívó homokban, ugyanis kilométerekkel húzódott vissza a vízpart. Ma már egyik folyó sem éri el az Aral-tó kicsi maradékát. A 2000-es évekre inkább új nevét használták a környékének: Aral-kum (azaz sivatag).
Az Aral tehát másodszor került „életveszélybe”. Először éghajlati változások miatt száradt ki, másodszor főleg az emberi-politikai akarnokságnak esett áldozatul.
Jaynagul Brjieva és családja kirándulást tesz egy meleg forráshoz Kaji-Sayban, Kirgizisztánban, 2021. március 9-én. A víz egyesek szerint gyógyító hatású.
De talán mégis van igazság a „minden rosszban van valami jó” szólásban. Mert ahogyan egy bányanyitás következtében is könnyebben tanulmányozható az ott lévő kőzetek évmilliárdos története, az Aral kiszáradása is érdekes geológiai megfigyeléseket tett lehetővé. A tavat nemcsak a két folyó táplálta, hanem egy hévforrás is, amely a kazahsztáni oldalon, a tó fenekén tört föl. Amíg víz alatti forrás volt, nem fedezték föl, a sivatagossá vált környezetben azonban feltűnő jelenség. A végeláthatatlan, száraz homoktengerben természetes szökőkút, melegvizű forrás.
Nem csoda, hogy közel-távoli településekről is jönnek látogatók a „csoda-vízhez”. Messze van ugyan a lakott településektől, de autóval könnyen elérhető. Jönnek gyerekek, fiatalok, idősek. A fotón éppen asszonyok és lányok; szertartásos megtisztulás céljából vagy gyógyulás reményében. A forrásvíz gyógyhatásáról egyelőre nincs hír, de körülötte már van fürdésre alkalmas, uszodaméretű pancsoló.
Az elmúlt években nemzetközi segítséggel készültek tervek – és már lépések is – az Aral „feltámasztására”. Gátak építése, homok-megkötő és víz-megtartó növények ültetése, halak telepítése a még így-úgy megmaradt víz-részekbe. Sokan reménykednek, hogy visszatér a hajdani jó vízi-világ. Talán nem hiába.