VAN-E EGYÁLTALÁN KÖZEPE?
2007 július

A környezet egyszerre materiális és spirituális – ezt a környezeti nevelésnek is figyelembe kell venni. Ahhoz, hogy a körülöttünk lévő világgal minél harmonikusabban éljünk együtt, több kell, mint a pandákat megvédeni a kihalástól. A „körülöttünk lévő világ” ugyanis egyszerre – és egymástól alig (vagy nem) elválaszthatóan – természeti, ember-alkotta (tárgyi) és társadalmi környezet. Az utóbbiak pedig kulturális, erkölcsi és személyes értékeket, emberi kapcsolatokat is jelentenek. A környezet tehát olyan „kör”, amelynek több középpontja is van.
A gyakorlattal, hogy megszüntetem a lehetséges veszélyforrásokat, úgy védem magamat is, csakugyan homlokegyenest ellenkezik az önvédelem másik módja – amire Horgas Judit a nagyapja példáját idézte[1] –: az önerősítés. A kérdés felveti az aktuális „parlagfű-háborút” is. A parlagfű – és sok egyéb növény – virágpora csak akkor vált ki allergiát, ha a szervezet immunrendszere „megzavarodott”. A „háború” azonban, sajnos, csak a külső veszélyforrás kiiktatásáról szól, nem önmagunk (immunrendszerünk) erősítéséről. A módszer nem csupán magában hibás, csonka, de egyszempontú, redukcionista látásmódot is közvetít.
A környezet bizonyos fokig „meghatározhatatlan”, vagyis határ-talan, de nem úgy, hogy ‘nagyon nagy’, hanem hogy közel is, távol is csak bajosan húzhatók meg a határai, bizonytalan közel és távol különbsége. Fontos volna megtanulni és megtanítani komplementárisan (vagy dialektikusan) értelmezni, mi lokális és mi globális. Környezeti kérdésekben szinte minden egyszerre helyi és planetáris; az energiafelhasználás, a szennyezés, a fajok elerjedése vagy kipusztulása. Minden helyi tényezőnek van globális kihatása, s minden globális változás helyi hatásokban realizálódik. Csakugyan „nem lehet egyet csinálni”.
-
A Van fogalmad? sorozat KÖRNYEZET címszó nyitó előadása: Ki áll a kör közepén
kép | Joey Kyber, unsplash.com