Inczédy Tamás

VESZÉLYESEN GYÖNYÖRŰ

2014 január

VESZÉLYESEN GYÖNYÖRŰ

Heteken át mindennap kitört a vulkán. Aztán elkezdődtek a földrengések is. Elalvás előtt bukósisakot készítettem a kezem ügyébe. Ki tudja, talán ez ment meg, ha éjszaka összedől a ház. 

Az utcák kivételesen nem voltak zsúfoltak. Rengetegen elhagyták a várost. Akik mégis maradtak, többnyire elbújtak otthonaikban. Senki sem akarta belélegezni a levegőben terjengő vulkáni hamut. 

Erős és különös az indonézek hiedelemvilága. De minden megváltozott, amikor a lakosság megtudta Mbah Marijan halálhírét. Őt tartották a hegy sámánjának, vagyis az egyetlen embernek, aki képes a vulkán szellemével tartani a kapcsolatot és megbékíteni azt. Oly sok évtizeden át sikeresen tette a dolgát, most viszont az áldozatok első csoportjában találták, őt is mérges vulkáni gázkitörés ölte meg. 

halálba menetelő város

Kultúrájuk parancsa szerint a szigetlakók továbbra is rendületlenül mosolyogtak, de másképpen csillogott a szemük. A bizonytalanság gúzsba kötött bennünket, európaiakat is. Yogyakarta, a halálba menetelő város – ez volt a híradó különkiadásának főcíme. 

Esténként alkoholt vettünk. Iszlám ország lévén ez némi elővigyázatosságot igényelt. Ezúttal azonban a rendőrséget nem érdekelte, ki mit csinál, elfoglalta őket a vulkán közelében kígyózó utak biztosítása. Nem is csoda, húsz kilométeres körzetben kellett emberek tízezreit kitelepíteniük, és rendet tartaniuk úgy, hogy közben ne törjön ki pánik ezen a túlnépesedett, vulkánverte szigeten. 

A különösen karizmatikus X. Hamengkubuwono szultán uralkodása során mindig humánusan, higgadtan és a kellő pillanatban cselekedett. Hatalomra kerülése óta számtalanszor bizonyította rátermettségét. Ennek köszönhetően alattvalói szerették és köztiszteletnek örvendett. A példa kedvéért, amikor a közhangulat Indonézia-szerte az országban élő kínaiak ellen fordult, és sorra gyújtogatták fel azok házait, Yogyakarta provincia szultánja kilépett népe elé, és beszédet intézett hozzájuk. Engedélyezte alattvalóinak, hogy a többi tartományhoz hasonlóan felégessék a kínaiak házait – azzal a feltétellel, ha elsőnek a szultáni palotát égetik porrá. A nép pedig békével hazavonult és Yogyakartában senki sem bántotta többé a kínaiakat. 

Az emberek a vulkán kitörésekor is várták uralkodójuk szavait. Várták, hogy talán nyugalomra inti őket, vagy épp arra, hogy vonuljanak távolabbi, biztonságosabb vidékekre. A szeretett szultán azonban hallgatott.

Upsilon Andromedae, flickr.com

Egyesek szerint azért nem tartott beszédet, mert dinasztiája utolsó uralkodójaként a provincia megsemmisülésének kapujában egyszerűen nem tehette. Hogy miért épp ő volna az utolsó? Bár muszlim, mégis csupán egyetlen felesége van, tőle pedig csak lánygyermekei születtek. Nincsen fia és nem is igen lesz már. Ki lehet a szultán őutána? Lesz-e rá szükség egyáltalán? 

Teltek a napok, a vulkán nem csitult, nap mint nap újabb áldozatokat szedett, és az emberek mind gyakrabban emlegették az uralkodóház alapítójának, I. Hamengkubuwono szultánnak a legendáját. Eszerint az ifjú egyezséget kötött a tenger mágikus szellem-királynőjével, Ratu Kidullal, hogy az hatalomra segítse és támogassa leszármazottait. Az örökéletű Ratu Kidul ahhoz a feltételhez kötötte szívességét, hogy az új uralkodó és annak sarjai mind-mind szép sorban, trónra lépésükkor feleségül veszik őt. Ez a gyakorlatban jelképes szertartásokat jelentett a tengerparton, melyeket a szultáni ház mindenkori tagjai mutattak be. 

hajszál híján elejtette

A fáma úgy tartja, hogy a hagyománynak megfelelően IX. Hamengkubuwono a tengerpartra vitte újszülött fiát (vagyis a jelenlegi szultánt, X. Hamengkubuwonót), hogy megmutassa Ratu Kidulnak, aki azonban kezébe véve hajszál híján elejtette a csecsemőt. A tenger szellem-királynője utánakapva önkéntelenül azt kiáltotta: „gyermekem!”. Ezzel, ha akaratlanul is, de kizárta annak lehetőségét, hogy a gyermek felnőve és férfivá érve feleségül vehesse őt. Valójában ezért hal ki a dinasztia. 

Az emberek legalábbis így tartják. 

Azokban a bizonytalan napokban egy jóslatot is hallottam, amely szerint egyszer – senki sem tudja, mikor – láva hömpölyög majd a szultáni palota udvarán. A Merapi vulkán hatalmas erupcióval megsemmisíti Jáva középső részét, két kisebb szigetre szakítva azt. Ha ez megtörténik, eltűnik a város, ahol élek, sőt, egész Közép-Jáva sok millió emberrel együtt. Tenger veszi át a helyét. 

Itt, az Ausztrál és Csendes-óceáni tektonikai lemezek találkozásánál, a Tűzgyűrű térségében előfordulhat ilyesmi. Dangerously beautiful (Veszélyesen gyönyörű). Ez Indonézia egyik turisztikai reklám-szlogenje. Európai fülnek eredetileg inkább a hátborzongatóan meghökkentő kulturális különbségekre utalhat, akkoriban azonban egész más értelme volt. A jóslat beteljesedni látszott. 

Két rettentő lassú hónappal később a vulkán megbékélt. Addigra sok minden átértékelődött, és gondolom, nem egyedül bennem. Esély ez vagy haladék?

felső kép | Mathilde AUDIAU, flickr.com