VERSES MEZÍTELEN A JÁRDASZÉLEN

Járd a szél szokott szeszélye
fodros köténye zöld meredélye áttetsző
tejüveg-hasú éje hajlatai lágy belíve szerint
arra ott azon kintornázz.
A járás maga mint ok és cél elvezet
tudod-e hova?
Járd mégis a szél lova vágta ösvényt
az önként (álomban?) hasított csapát
járj vagy ússz vagy repülj
tedd meg légy utas
járj bár mint saját ezer lábúd bábuja
verses mezítelenje
át.
Foszlik a járdaszél csupa rojt. Nincs beszegve
kigondolva fölfújt ing lóg az ablakban
hamari banda gajdol
sötét van gyújts egy szál gyufát.
Most kötelezik fel az új-világ-klientúrát.
A nyár mint foltos hiéna ugat
ragad a díszpinty a polgár esze elkámpicsorodik
szívéről lepereg a rákent foncsor.
Doszt van posztból a koszt is kétfelől fújják
mintha nem volna mindegy
de a jobboldali járdaszélt ugye nem kedvelem
a balt meg nem is látom a pártok
a partját fölzabálták zárva örökre ama tárnák.
Járdámnak most lehet nincs is széle.
Ő a szél maga. Útfél pereme borotva éle hogy járjak éljek.

A JÁRDASZÉL című összeállításból

kép | pxhere.com