VÉRMUST

ősszel a Hold átkering
kifagyva lógnak szíveink
lelógnak kezeink az alvadt, kemény mustba
Úristen néz ez az őszi mustra
vérünket kitaposva valamik talán még ingerük
fénybe hullunk le vagy bele a borba
mely a Holddal tompán átkering
kakascsőr ver ékeket a porba
úszik a magas felhőcsorda
szíveink annyi nagy csoportban
az elmúlást szinte kérlelik
Halálunk gerezdjét tonnaszám préselik
s a folyókba
aranymozaikot tör az alkony szinte
elszabadultan vágtat az őszi aranycsorda
a szíven a félsz most át- meg átkering
lelógnak kezeim a kivert habos mustba
Úristen néz ez a sötét ősi mustra
az égerfát kigyújtva bontják le újra
vagy a rózsaszín szelekbe fogják
forgatják bele préselik

kép | shutterstock.com