VÉLETLENÜL MAJDNEM
1998 január

Szilágyi Györgynek
Véletlenül majdnem ráléptem arra a tollcsomóra, ami
a galambból megmaradt, néhány toll, talán egy szárny
maradéka, azt hittem, már régóta nincsen a padláson
semmi, már régen eltakarítottak minden szemetet, csak
a galambürülék ropogott a talpam alatt, amikor a létrához
mentem és felnyitottam a tetőre vezető ablakot, a nyitott
levegőben repülőgépek zuhantak végtelenül lassan egy
másik város felé, a háztetőkön pedig mindenütt műholdas
antennák voltak a felhőtlen, halványkék égboltra irányítva.