Vörös István

VÉGRE

VÉGRE

Mért ne szeretnél egyszer olyanba
végzetesen, hogy téged is átjár,
téged is elfog, téged is éltet
gyűlöletedből átalakult jó
érzeteidnek lázas iramban
létrejövő formája, a vonzás?
Nagy szerelemben kis szerelemből
átkerülő vad érzete éled
rémületeknek, szívdobogásnak,
újra meg újra, egyre erősebb.
Boldog örömben átalakulhat
úgy az üröm, mint bármi a lángban,
bármi a tűzben, bármi a jóban,
bármi a hóban, kezdet a végre
dől bizalommal, végre a kezdet.
Végre eredhet rosszból a jó.

kép | shutterstock.com