A VÉGE MÉG HIÁNYZIK

Jelentem: semmit sem jelentek,
ücsörgök jelentéstelen,
magammal telve, míg üreslek,
holott nem is volnék velem.

Volnék mással, más állapotban.
(Másállapot: mondd, van-e más?)
Nekem terhes néha e voltam
s leszek közötti állomás,

de állomásozom, letűnt és
leendő közt, unt posztomon,
s várok — mit várok? Semmit. Űrt. Rés

a mindenség falán: tudom,
rab létem egyszer megtalál,
s átcsúszik rajtad majd.

kép | shutterstock.com