KI MINT ÉL, ÚGY ÍTÉL
MAGYAR CSALÁDI KALENDÁRIUM [1989 október]

Mindjárt az tűnik szemünkbe, illetve csendül fülünkbe, hogy rímes ez a közmondás. Tüntetően rímes. Van-e ezen kívül Ki mint... kezdetű mondás? Van, kettő.
Ki mint vet, úgy arat.
Ki mint veti ágyát, úgy alussza álmát.
Az egyikben semmi rím nincs.
A másik? Az rímel ugyan, de nem olyan frissen, csattanósan, mint a Ki mint él, úgy ítél. Itt ugyanis az egyik rímelő szót szőröstül-bőröstül magába foglalja a másik. Az ítélben benne van az él.
A három említett közmondás közül melyik a ritkábban használatos? Ugye, éppen az, amelyiknek frappáns rímelését dicsértük? Ki is mondhatjuk: közmondásban nem a jó hangzás az első követelmény, hanem a világos, alkalmazható mondanivaló.
Ki mint vet, úgy arat. O. Nagy Gábor nagy gyűjteményének szabatos (talán túl pedáns) értelmezése szerint: „mindenki olyan eredményre számíthat, amilyet tettei, munkája alapján megérdemel”.
Ki mint veti ágyát, úgy alussza álmát. Hasonlít az előbbihez. O. Nagy Gábor értelmezéséből is ez tűnik ki: „olyan a sorsunk, amilyenné magunk alakítjuk”.
nem olyan egyszerű
Ki mint él, úgy ítél – ennek az értelmezése viszont nem olyan egyszerű. Sokfelé megkérdeztem iskolásgyerekektől, hogyan értik. A legtöbbjük meg sem akart próbálkozni vele. Némelyik gyerek bírói ítéletről, a bírák kötelességeiről kezdett beszélni, de ebből nem jött ki elfogadható magyarázat. A közmondás kulcsát alig néhányan találták meg: nem bírósági döntés meghozatalát jelenti itt az ítél, hanem vélekedést. O. Nagy Gábor magyarázata is ketté ágazik, jelezve az értelmezés nehézségét:
a) mindenki a maga életmódját, életfelfogását veszi alapul, amikor véleményt alkot másokról;
b) a hitvány ember másokról is csak rosszat tud feltenni.
Hogy minden ember a maga életmódját veszi alapul, ezt Mária Antónia francia királyné ostoba mondása bizonyítja legékesebben. Lázongtak a párizsiak, mert nem kaptak kenyeret.
– Nincs kenyerük? – kérdezte a királyné. – Mért nem esznek kalácsot?
Egybefoglalva a két értelmezést: mindenki olyannak (jónak–rossznak) tartja a többi embert, amilyen ő maga.
Van még egy rímes közmondás, amely az él szóval él:
Aki fél, az él.
Vagyis: aki óvatos (sőt gyáva), jobban számíthat arra, hogy túléli a veszedelmet, mint a hősködő. Azt mondja hát, hogy legyünk gyávák? Hát már a bölcs mondásokban sem bízhatunk?
Ne tartsuk a közmondásokat a bölcsesség és az erkölcs megingathatatlan alapjainak. Már csak azért sem, mert sok bölcs mondásnak az ellenkezője is bölcs mondás. A bibliai Példabeszédek könyve huszonhatodik részében olvasható:
4. vers: ne felelj meg a bolondnak az ő bolondsága szerint, hogy ne légy te is őhozzá hasonlatos.
5. vers: Felelj meg a bolondnak az ő bolondsága szerint, hogy ne légyen bölcs az ő szemei előtt.
Itt most ugorjunk egyet. Eddig csupa létező, gyűjteményekben megtalálható mondást emlegettünk. Alkossunk a meglevőkhöz új, soha nem hallott, magunk rögtönözte mondást. A Ki mint – úgy képlet alkalmasnak látszik, hogy hozzá próbáljunk mindenféle komoly és komolytalan igét. De csak olyan igepár fogadható el, amelyik rímel.
Ki mint vet, úgy arat – láttuk, hogy ebben az eredeti formájában nem rímel. Változtassuk át rímelőre, kicserélve a második igét valami másra:
Ki mint vet, úgy nevet.
féligazság
Nem is egészen csacska mondás. Inkább féligazságnak ítélhetjük. A másik felével kiegészítve: Ki mint vet, úgy nevet (vagy sír). Itt is megtartottuk azt a szabályt, hogy a hosszabbik igébe bele van foglalva a rövidebb. Elnyeli az egyiket a másik. Ilyenek még:
Ki mint abál, úgy zabál
Ki mint fázik, úgy ázik
Ki mint fázik, úgy pofázik
Ki mint aláz, úgy gyaláz
Ki mint ámul, úgy bámul (ikerszóban is megvan: ámul-bámul).
Tessék tippelni, hogy másik végződésű rímet hányat lehet kikeresni a magyar szókincsből. Aki háromszázat gondolt, az jobban megközelítette az igazságot, mint az, aki csak százat.
Ha csak a hangszereket veszem, nyolcat találok hirtelenjében: Ki mint ázik, úgy hárfázik, harmonikázik, gordonkázik, harsonázik, citerázik, zongorázik, brácsázik, flótázik.
Az öl ige lehetséges rímváltozatai közül csak a bántalmazást jelentőket vettem számításba: Ki mint öl, úgy döföl, püföl, dömöcköl, öldököl, gyömöszöl… Van belőlük összesen vagy százhúsz.
Hogyan számoltam meg?
Nem kezdtem törni a fejemet, míg egymásután eszembe jutott mindegyik. Levettem a könyvespolcról Papp Ferenc nyelvészprofesszor művét, egyik kedves könyvemet: A magyar nyelv Szóvégmutató szótárát. Ebben az egyetlen kötetben benne van a nagy Értelmező szótár minden szava, de olyan betűrendbe szedve, amely a szó végétől kezdve számít. Ebben a megfordított szótárban így kezdődik az első lap: baba, próbababa, fababa, földbaba, kuglibaba, felibe-harmadába, hiába … És így végződik az utolsó: törzs, törzs, fatörzs, ezredtörzs, zászlóaljtörzs, altörzs, néptörzs, gyükökörtörzs, nyelvtörzs, gúzs, farkasgúzs, rúzs, ajakrúzs.
Ennek a szótárnak olyan sokan, olyan sokféle módon hasznát vehetik – a nyelvészektől az iskolásokig –, hogy bele se fogok az elsorolásába. Annyi bizonyos, hogy balga-bölcs közmondások alkotásához nélkülözhetetlen. Íme.