fbpx
Varga Zoltán Zsolt

ZŰRÖS ÉJSZAKA

[emberi viszonyok]

ZŰRÖS ÉJSZAKA

Ordibálásra ébredtem, de itt, a nyóckerben mindennaposak a balhék. Egy héttel korábban a szomszéd házban egy felbőszült férfi trágárságokat üvöltve hajigálta le élettársa cuccait a negyedikről. Épp hazafelé bandukoltam, megálltam a kapunk előtt, végignéztem. Táskák, illatszerek csapódtak az aszfaltra, ruhák, kendők, harisnyák táncoltak, libbentek lefelé. Alighogy elállt a cucceső, a sarki bolt két eladója meg négy-öt másik nő a környező kapualjakból rácuppant a szajréra. Volt egy kis dulakodás, de hamar végeztek. Mire a kiköltöztetett nő leért, csak egy törött körömlakkos üveg hevert a járdán – alvadó vértócsa a kövön. A homlokzat egyik öblében hajléktalan lakik, a környék saját csövese, Laci. A nő rajta töltötte ki bosszúját. Nekifutásból rúgta meg a részegen fetrengő férfit. Még egyszer lendítette a lábát, de rákiabáltam, és elindultam felé. Megelőztek. Azok a nők keltek Laci védelmére, akik az előbb a belső udvarokba surrantak. A kilakoltatott nő elrohant, átkait még hosszan visszhangozták a mocskos falak.
sötétben
Nem törődtem hát a hajnali ordibálással, fülemre szorítottam a párnát, és megpróbáltam visszaaludni. Tíz perc sem telt el, megdöngették az ajtóm. Olyan követelőzőn, hogy lámpát sem gyújtottam, sötétben botorkáltam ki. Gizi, a szomszéd asszony állt az ajtóm előtt, jobbján nyolcéves forma kislánya, bal felől hatéves fia. Mindketten pizsamában.

– Gábor, kérlek, fogadd be őket éjszakára. Megszúrtam a Tibit, mindjárt itt vannak a mentők meg a zsernyákok. Nem akarom, hogy elvigye őket a gyámügy. Anyám majd eljön értük reggel.

Választ sem várva belökdöste a két megszeppent kölyköt. És máris vijjogtak a szirénák, a nappali redőnyének résein pulzált a kék és vörös fény. Fojtott parancsszavak hangzottak, bakancsok trappolása zengett a lépcsőházban. Kikukucskáltam a bejárati ajtó függönye mögül, Tibit hordágyon, Gizit bilincsben vitték el.

gaulke2

A két gyerek meg sem mozdult, egymásba kapaszkodtak, és sötéten méregettek. Pedig kedveltek, mert amikor palacsintát sütök, megvendégelem a ház gyerekeit. Megeszem az első négyet-ötöt, elteszek magamnak üresen hetet-nyolcat, a többit megtöltve leviszem az udvarra. A kölykök már sütés közben szagot fognak, az ajtó előtt várnak, és sivalkodva kísérnek le. A betonasztalra rakom a tányért, és élvezettel figyelem, ahogy pillanatok alatt eltűnik a kéttucatnyi palacsinta.

Gizi gyerekei mindig ott vannak. Kis Gizi az elsők között furakodik a tányérhoz, kettőt vesz el, az egyiket Kis Tibinek adja. Ha marad, még egyszer szed kettőt, ha csak egy, elfelezi.

Most úgy pislogtak rám, mint az ellenségükre. Gyorsan kivettem a hűtőből a tejet meg egy tojást, a kamrából kihoztam a finomlisztet, és pillanatok alatt bekevertem a tésztát. Az éjszaka közepén tíz palacsintát sütöttem. Tudtam, a kakaósat szeretik a legjobban, mind azzal töltöttem. A szokásos nagy tálba tettem, a tálat meg a konyhaasztalra. Behúzódtam a szobába. A gyerekek vártak kicsit, aztán nem tudtak ellenállni az ínycsiklandó illatnak. Mikor bejöttek, arcuk fénylett az olajtól, szájuk barnállott a kakaótól. Lefektettem őket az ágyamba, én meg a padlóra telepedtem. A fiúcska pityergett, anyját szólongatta, nővére csitította, és csakhamar hallottam szapora, de egyenletes lélegzésüket.
elcsesztem
Sokáig nem aludtam vissza. A lányomról képzelődtem, akit évek óta nem láttam. Mit szépítsem: elcsesztem a házasságom. A feleségemet meg sem érdemeltem, mégis más nők után kajtattam. Végül leléptem egy huszonöt évvel fiatalabb csajjal. Szűk két hónapig tartott a románcunk Lindával. Amikor megpattant, hazasomfordáltam. Megálltam az ajtó előtt, éppen kopogtatni akartam, de meghallottam, hogy a feleségem és a lányom rólam beszélnek. Azóta nem kerestem őket.

A lányommal nagyon jóban voltunk. Amikor az anyja turnézott, átjött a nagyágyba. Úgy szuszogott, mint ez a két szomszéd gyerek. „Tündérkedésnek” neveztük a kettesben töltött estéket. Hosszan meséltem fejből, az ismert fordulatokat átköltöttem, hogy lányom is szerepeljen a történetben. Ő gáncsolja el a királyfit, aki a bálból menekülő Hamupipőke után fut, a Piroska és a farkasban ő figyelmezteti a vadászt.

Most magamat ringattam a lányomnak mondott mesékkel.

gaulke3

Alig aludtam el, újra dörömböltek, halkabban, de nem kevésbé sürgetően. Megint Gizi volt.

– Nem tettem vallomást, a Tibi meg elvitte a balhét. Azt mondta, nála volt a kés, megbotlott, úgy szúrt magába. A rendőrök kiröhögték, de haza kellett eresszenek.

Beengedtem a lakásba. Gyengéden felébresztette a gyerekeket, Kis Tibit ölben vitte haza, Kis Gizi a derekába kapaszkodva támolygott.
varázs
Már nem feküdtem vissza. Nekiálltam kávét főzni, szép lassan szétcsavartam a főzőt, kitakarítottam a zaccot, és akkor harmadszor is kopogtattak, most szelíden, szinte csak kaparászva. Harmadszor is Gizi állt az ajtóban. Az ingét mélyen kigombolta, és legcsábosabb mosolyát villantotta rám. A varázst csökkentette a foghíj.

– A Tibi hónapokra benn ragad a kórházban. Mi lenne, ha addig átköltöznénk hozzád? Neked mindig van munkád. Főznék, mosnék rád, kivinném a kajád az építkezésre. Beosztanám, amit keresel. Az ágyban is mindent megtennék…

– Csábító ajánlat, de félek, legközelebb hozzám jönne a mentő.

– Dehogy, te olyan jó ember vagy. Téged sosem szúrnálak meg!

kép | Tobi Gaulke, flickr.com