VISSZAFELÉ
Egy október végi napon figyeltem fel a különös jelenségre. Már az is különös volt, hogy öreg fejjel elővettem olajfestékeimet, és kiültem a kertbe tájképet festeni, mint fiatal koromban. Így vettem észre, hogy a színes falevelek nem lehullanak, hanem visszazöldülnek. A levegő hőmérséklete napról napra melegebb lett, de ilyen anomáliák előfordultak a megelőző években is, a meteorológusok kései indián nyárnak, mások vénasszonyok nyarának nevezték.
Hanem akkor magamon is különös jeleket észleltem. Én, aki rövidlátóként mindig is utáltam tolatni, mert hátrafordulva nem látok át a szemüveg lencséjén, hirtelen megkedveltem a rükvercet, és akkor is gyakran vezettem hátrafelé, ha ezt semmi sem indokolta. Megszerettem a palindromokat, az oda-vissza értelmes mondatokat, sőt, egy idő után már mindent visszafelé mondtam, legalábbis otthon, a feleségemnek. Ő is megkedvelte ezt a szójátékot. Mindez azonban elhanyagolható változás volt ahhoz képest, ahogyan átalakult a gondolkodásom. Addig folyton terveket szövögettem, a jövőről képzelegtem. Azokban az októberi, majd novemberi napokban elmúlt eseményeken rágódtam.
szokatlan jelenségek
Nem kellett sok idő, hogy brit tudósok is felfigyeljenek hasonló szokatlan jelenségekre. A falevelek színeváltozása nem tűnt fel nekik, viszont jelentéseket kaptak Afrikából, hogy gyülekeznek a gólyák, a fecskék, és néhány rajuk már el is indult Európába. Magyar állatkerti gondozó jelezte, hogy a rákok a terráriumokban nem hátrafelé, hanem előre araszolnak.
Gordon Steely, a neves jövőkutató nyilatkozott a BBC-nek, hogy tudományos kutatásainak irányát immár tévesnek ítéli, és azonnal áttér a múlt feltáratlan eseményeinek tisztázására. Sir Charles Wright, Nobel-díjas közgazdász arról beszélt a Sky News csatornán, hogy a „fenntartható visszafejlődés” magyar modellje követendő példa a nyugati gazdaság számára.
Akkor elővettem Stephen Hawkins Az idő rövid története című könyvét, újra elolvastam, de ezúttal az utolsó fejezettől indultam az első felé.
Azt hiszem, rájöttem, mi történt. Hawkins sem zárta ki annak lehetőségét, hogy a világegyetem tágulása egy ponton véget ér, a szétlökődés energiáját legyőzi a tömegvonzás energiája, a tágulás egy ezredmásodpercre megtorpan, majd az univerzum zsugorodni kezd. Ekkor az idő is visszafordul. Hát, valószínűleg ez következett be! Szerencsénkre a galaxisok, a naprendszerek, és így a mi Földünk forgásiránya sem változott. S ahogy nem érzékeltük a világegyetem tágulását, a zsugorodását sem érezzük. Egyelőre.
öngólok
Ahogy körülnéztem a világban, minden a feltevésemet igazolta. A futballpályákon megsokasodtak az öngólok. Az uszodákban a megrögzött mellúszók hátúszásra tértek át. November közepére megérkeztek a gólyák és fecskék Magyarországra. Nem sorolom. Minden nyom arra utalt, hogy igazam van.
Még negyven év visszafelé, és kinő a hajam – istenem, mennyire bánt a kopaszságom –, majd még húsz, és újra anyám hasában ringatózom. Aztán megsemmisülök. De hát a nemlét mindkét irányban ugyanaz. Vagy nem?