Varga Zoltán Zsolt

PICUR

2007 október

PICUR

Picur kutya Károly-telepen született, s ott töltötte csecsszopó korát is. A lakónegyed felett már évtizedekkel korábban megkongatták a szanálás vészharangját, ezért csakis öregek, valamint lumpenek és cigányok, egyszóval „börtöntöltelékek” lakták. A valaha egy-egy fuvaros birtokolta házak udvarában az ötvenes években a színt, a pajtát és az istállókat is lakótérré alakították, s öt-hat család osztozott a nedves, málló vakolatú épületeken. Szinte minden család tartott kutyát; nekik a telep valóságos földi paradicsom volt. Nem ismerték sem a pórázt, sem a láncot – telekhatárokat áthágva csatangoltak kisebb-nagyobb falkákban, a saját hierarchiájuk parancsait követve. Itt nem éltek kényes faj-szukák, akiket tüzelésük idejére féltékenyen elzártak a begerjedt kanok elől; a korcsok tovább szaporodtak – hihetetlen változatosságot teremtve. A nagy szabadság még éhezéssel sem járt. Gazdáiknak, ahogy nyugdíjhoz, segélyhez, családi pótlékhoz, fizetéshez vagy szajréhoz jutottak, első, de legalábbis második útja a henteshez vezetett, hogy több kiló csirkenyakkal, csirkeszárnyvéggel, farháttal, s egyéb, úri helyeken lefitymált húsmaradékkal töltsék fel ócska hűtőiket. A sok-sok csont a kutyáké lett, többnyire azon melegében, az étkezőasztal alatt. Picur innen űzetett ki hathetes korában.

*

Nándor négyes találata a lottón véget vetett ugyan a hétről hétre ismétlődő házastársi civódásnak, ám hamarosan elindított újabbat. Második feleségének hosszú évek után is felforrt a vére, amint megpillantotta szombat reggelenként, ahogy kávéja mellett, még pizsamában, töltögeti a szelvényeket. Az idegességtől sipítva szidta a felesleges pénzkidobásért. A több százezer forintos nyeremény egyszer s mindenkorra elhallgattatta.
négy köteg bartókbélás
Nándor az első pár napban alig tudott örülni a pénznek. A családtagok születési adataiból szerkesztett kombinációkkal játszott, s ha akkor a fia születési éve második két tagja mellé a menye számait ikszeli be, telitalálata lesz. Miután ezt úgy-ahogy megemésztette, azért dohogott, hogy az előző hetekben a négyes kétszer-háromszor annyit fizetett, de amikor a bankban kezébe kapta a nem egészen négy köteg bartókbélást, elfelejtette a bosszúságokat, s rögtön elhatározta, hogy vásárol egy kertet, ahol a munka mellett megtermeli a család zöldségszükségletét. A vita azonnal kirobbant. Az asszony bankszámlán szerette volna tudni a pénzt, ahol lassan, de biztosan megfial. Ám ha Nándor valamit a fejébe vett, nem lehetett onnan kiűzni. Egy héttel később megvette a telket. Felesége azzal torolta meg önfejűségét, hogy – az első betakarításig – oda se nézett.

kutya1

Nándor szerint a „birtokhoz” házőrző is dukál, de esze ágában se volt pénzt adni egy ebre; elment hát volt feleségéhez, Margithoz, aki a Károly-telepen lakott. Még öt hónapja se volt, hogy közel húsz év után váratlanul betoppant az asszonyhoz, de azóta szinte mindennapos vendégnek számított. Nándor elmondta az igényeit, Vilmos pedig, Margit élettársa, aki az utcákat rótta taligás fuvarosként, hamarosan talált egy almot, csupa várhatóan kis növésű, rövid szőrű keverékkel. Nándor közülük választotta ki Picurt azzal a módszerrel, amit még apjától hallott. Elővette kulcscsomóját, és a karikát sorra megrázta a kutyusok fülénél. Picur volt az egyetlen kölyök, amelyik nem rezzent össze, ez azonban – ahogy később kiderült – nem a bátorság, inkább a lassú felfogóképesség jele lehetett.
döcögő korcs
Nándor kartondobozba rakta a nyivákoló kölyköt, rákötözte a csomagtartóra, és elkerekezett vele a kerthez. Az út során találta ki a „Picur” nevet. A kutya pár hónap alatt felnőtt méretű lett: nyak nélküli, kurta, görbe lábakon döcögő korcs, s a néhány barna folt, ami szürkésfehér bundáját tarkította, végképp idétlenül hatott.

*

Nándor óriási lendülettel vetette magát a kertészkedésbe és a kutyaidomításba. Még az első, nyáriasan meleg őszi héten felásta az elgazosodott, tarackos talajt, s buzgalmában alig hagyott tenyérnyi szabad helyet az unokáknak. Akkoriban árokásóként dolgozott teljesítménybérben, s két nap alatt megforgatta a háromszáz négyszögölnyi gyepűt. Az „üzemanyagot”, tucatnyi söröspalackot a kivénhedt szilvafa tövében, vödörben hűtötte. A „tankolás” perceiben pihent. A fa egyik csonkjához illesztette a kupak alsó szélét, és egyetlen csapással lepattintotta, aztán egyhuzamban öntötte le torkán az italt. Ilyenkor azonnal kiverte a víz, zsebkendővel törölgette homlokát. Pihent.

kutya2

A kölyök Picurhoz eleinte munkába menet is kikerekezett, hogy napjában kétszer kapjon levesmaradékba áztatott száraz kenyeret. Soha semmi mást, se tápot, se konzervet, még konyhai húsmaradékot se, nehogy rákapjon. Talán a nem túl csábító jutalomfalat okozta vagy tényleg a felfogóképességével volt baj: Picur a legelemibb parancsokat (ül, marad, fekszik) sem hajtotta végre, s Nándor hamar feladta az idomítást. Ám ekkorra a kutya már családtagnak számított, fel sem merült, hogy kicseréljék értelmesebbre. A négy unoka azért ragaszkodott hozzá, mert vakkantás nélkül tűrte válogatott kegyetlenkedéseiket. A legkisebb a nevét sem tudta rendesen kiejteni, kínzásában mégis élen járt.
valóságos műszer
Hiába volt a kis növésű Picurnak tényleg hatalmas a birtok, szinte egész nap csak heverészett a szerszámosbódé körül. Napos időben, amikor a fény már bántotta a szemét, fel-feltápászkodott, s pár lépéssel arrébb újra leheveredett. Egykedvűnek tűnt, tompának, pedig nem unatkozott, nem, mert – kutya-mércével is – igen kifinomult volt a szaglása, valóságos műszer. Pontosan érzékelte, mi folyik körülötte, és figyelt rendületlenül. A szomszédos telek tyúkudvarába nem látott át, mégis tudta, merre kapirgál a tucatnyi tyúk, hol jár közöttük a kakas. S amire a szem nem képes, Picur a tyúkudvar szemlézésével párhuzamosan szaglásával követte a közelében élő négy kutya mozgását is. Nem csoda, ha az átlagosnál erősebben izzadó gazdája közeledtét már akkor megérezte, amikor még csak a főúton tekerte a pedált. Mindig kidöcögött eléje a kapuhoz, s csonkolt farkával élénken morzézva várta. Sőt, amíg Nándor erről le nem szoktatta egy-egy taslival, még fel is ugrált.

Amikor az idő hidegre fordult, Nándor hulladékdeszkákból házat eszkábált a kutyának, és egy felnégyelt rongyszőnyeggel kibélelte. Picur az egész telet a házikóban töltötte, épp csak az orrát dugta ki, hogy „mozizzon”.

kutya3

Nándor türelmetlenül várta a tavaszt a lakótelepi lakás konyhájában üldögélve egy felbontott sörösüveggel; tétlenül a sör sem ízlett, kedvetlenül kortyolgatta, s előfordult, hogy egyetlen üveggel sem tudott megbirkózni. Amint elolvadt az utolsó hó, fabrikált egy sorhúzót. Ifjúkorában látott ilyet, amikor a középiskolai tanulmányait félbehagyva két évre földművesnek szegődött mostohaapja gazdaságába. Ezzel a gereblyére emlékeztető alkalmatossággal úgy rovátkolta be a földet, ahogy a gyerekek a villájukkal rajzolnak párhuzamosokat a krumplipürébe. Kizárólag borsót vetett. Négy részre osztotta a területet, s hetenként egyet-egyet szórt be kőkemény magokkal. Szorgalmasan járt gyomlálni, locsolni a napról napra hízó, nyílegyenesen burjánzó sorokat.
kotorék-eb ösztön
Picur ekkoriban kapott komoly verést. Ahogy a föld mélyebben is felmelegedett, felébredtek a vakondokok, s megkezdték áldatlan tevékenységüket. Picurban feltört a kotorék-eb ösztön. Nándor egy délután arra ért ki, hogy a kutya a farkáig beásta magát a borsóföld kellős közepén. Egy vakondokot követett. A szenvedélyes kertész furkósbotot ragadott, gátfutóként ugrált a sorok közt, rárontott az ebre, s tiszta erejéből a hátára húzott. Nem tudta többször megütni. A kutya a csapás után nemhogy elfutott, inkább még közelebb húzódott hozzá, s fejét félrefordítva kíváncsian emelte rá tekintetét. Nándor elhajította a fütyköst, biciklire kapott, elkerekezett a legközelebbi gazdaboltba, és vásárolt vagy húsz méter drótfonatot. Visszaérve kihegyezett néhány vastagabb akáckarót, s kifeszítve a dróthálót, kicsinyke kennelt alakított ki a bódé körül; Picurt rögtön bezárta ide, s amíg az utolsó kiló borsót le nem szedte, ki sem engedte.

Egy hónap sem telt el, s az első borsóhüvelyek máris kigömbölyödtek. Nándor megkezdte a betakarítást. Képes volt reggelente kerülni egyet a piac felé, hogy megtudja a borsó aktuális árát. Vett egy kockás füzetet, ebbe naponta bejegyezte a leszedett mennyiséget és a piaci ár alapján számított értéket. Az első napokban minden rendben ment, aztán a borsó ára olyan mélyre zuhant, hogy Nándor egyre kedvetlenebbül jegyezgette az összegeket. Majd egy nap mentő ötlete támadt, a borsót otthon kifejtette, zacskókba porciózta, lefagyasztotta, s ezentúl nem a napi árat, hanem az előző télen vásárolt mirelit-borsó árát írta a terménynaplóba. Ekkoriban kapcsolódott be a munkába a felesége. Az apró termetű, már középkorúként hajlott hátú Erzsébet először átvette az otthoni feldolgozás reszortját, aztán ő is kijárt a birtokra szüretelni.

Nándor ősszel felásta a kertet, kisebb lelkesedéssel, mint az előző évben, lóval nagyobb sávot hagyott gyepnek, s hosszú napokig elpiszmogott az ásással, gereblyézéssel.

kutya4

A házaspár és gyerekeik családja azon a télen borsóételeken élt, borsólevest, borsófőzeléket, borsós omlettet, borsós tokányt, rizottót, párolt borsót evett felváltva. Annyira megcsömörlöttek, hogy az utolsó húsz zacskót elajándékozták a távolabbi rokonságnak. Nándor a következő tavaszon megérdeklődte ugyan a vetőburgonya árakat, de addig halogatta a beszerzést, amíg elkésett az ültetéssel. A vetőkrumplira félretett pénzből vett pár nyeszlett gyümölcsfát, elültette, aztán a kertet sorsára hagyta. Pár hétig még kijárt ímmel-ámmal etetni, ilyenkor meglocsolta a gyümölcsfákat is, végül fogta, és bevitte a kutyát a lakótelepi lakásba. Hallgathatta is naponta az asszony zsörtölődését az elpazarolt nyeremény miatt.

*

Picur élete a lakótelepi lakásban merő unalom lett. Hiába vitték le naponta kétszer, ezen a környéken alig akadt számára érdekesség. Megszaglászta ebtársai vizeletfoltjait, elvégezte a szükségét, aztán tiltakozás nélkül visszadöcögött a lakásba gazdája után. A kutya napról napra terhesebbé vált. Belépve mindenkit arcul csapott a savanykás szag, a tapéta alján, a kutya marjának magasságában gusztustalan, zsíros-piszkos sáv sötétedett a sarkok felé. A hétvégéken odalátogató unokák is megunták vegzálását, miután semmivel sem tudták kihozni a béketűrésből. A kutya már nem létezett számukra.

*

A következő nyáron Nándor megbetegedett, két hétre ideggyógyintézetbe utalták, s ezzel egy időben feleségének súlyos csontritkulást diagnosztizáltak, ami szintén kétheti kórházi kezelést igényelt. Mivel fiaik nem vették magukhoz Picurt, Nándor elvitte volt feleségéhez. Margit sem repesett örömében, ott volt neki Pufi, a németjuhász-keverék, de nem mert nemet mondani. Nándor mellékelte a „használati utasítást”, részletesen beszámolt Picur táplálkozási és egyéb szokásairól, aztán kiballagott a vasútállomásra. Meg se fordult a fejében, hogy pénzt hagyjon a költségekre.
húsnyesedékek
A két eb napok alatt összeszokott. Csak arra kellett vigyázni, hogy ételüket ne egymás közelében kapják meg. Margitnak ugyanis nem volt szíve száraz kenyérrel etetni, Picur meg az először kapott húsnyesedékek és csontok hatására féltékeny lett. Mély morgással, teljes fogazata kivillantásával jelezte, hogy ha kell, táplálékát bármi áron megvédi. De nem kellett. Margitéknál, ahol mindennap húsétel főtt, bőven akadt maradék a kutyáknak. Az asszony az étkezés idejére Picurt bezárta a konyhába, Pufit meg kizárta a lakásból.

kutya5

Nem ez volt az egyetlen, addig nem tapasztalt kényeztetés. Noha Nándor a maga módján szerette, eszébe sem jutott, hogy lehajoljon hozzá. Margit, amikor kiment a lakásból cigizni, mindig leült az ajtó mellé támasztott padra, a kicsit az ölébe vette, Pufit a lába közé fogta, és szabad kezével felváltva dögönyözte, kaparászta, simogatta az élvezettől elaléló kutyákat. Aztán ott volt az udvar. Szemetes, gazos, elhanyagolt grund, tele izgalmas szagokkal. A házban lakott még két másik korcs is, azokkal játszani, kergetőzni lehetett. A szomszédságból baromfik, disznók szagát szállította a szél.

Az egyetlen kellemetlenséget Margit élettársa okozta. Vilmos valaha pesti buszsofőr volt, aztán egyetlen elhibázott mozdulatára – ijedtében félrekapta a kormányt – összeomlott az élete. Felfüggesztett börtönbüntetést kapott, kirúgták, menyasszonya elhagyta. Vidékre költözött, itt ismerte meg a nála majd húsz évvel idősebb, elvált asszonyt.

Vilmos esténként mindig kapatosan tért haza, s ha Picur ilyenkor láb alatt volt, arrébb rúgta.

*

Mint minden jó az életben, ez a csodálatos kéthetes vakáció is hamar eltelt. A feltáplált, életkedvtől duzzadó Picur egyszer csak újra ott találta magát a lakótelepi cellában, és nem ette meg az elé tett, zsíros vízbe áztatott, fehér ragacsot. Sem aznap, sem másnap.
megmagyarázhatatlan
Nándor elment Margithoz, de az asszony nem merte bevallani, hogy eltért a „használati utasítástól”. A kutya viselkedése így megmagyarázhatatlan maradt. Nándor betegségre gyanakodott. Picur hat napig koplalt. A hetedik napon Nándor – felesége nem titkolt megkönnyebbülésére – elvitte az állatorvoshoz, és elaltattatta.

kép | Georgia Popplewell, flickr.com