EMLÉKKÖNYVBE
2009 április
Csak leszalad még egy üveg borért,
mondta.
Ültem hosszan a konyhaasztalnál,
vártam. Végül rám
esteledett.
A téli ablakban higanycseppként csillogott
az ég.
A bolt hetek óta zárva volt.
Csodálkoztam, hol marad.
A csillagok közt „sápadt” fellegek vonultak.
Pedig milyen tehetséges volt, szinte mindvégig!
Gondoltam, jönnie kell.
(Igen, barátom, elfogynak a cigaretták.)