AMIRE VÁRTÁL

Amit vártál, amire mindig
áhítoztál, noha nem
volt rá szavad – megérkezett.

Édes, mint az éger, kék,
mint az ecet,
szelekben fúj, s álmodja a vizeket,
éleszti az élőkben a sajgást, míg hegy-
oldallá, kövekké s a föld tompa ízévé
lesznek
(bár közben, amit lehet, magukba
vesznek) –

de egyre vész, vásik, hasad, mint a
levegő bőre, vénül,
száraz ágról falevélként leszédül
a végén, mert valódi hajtása éltének
nem fakadt –
és soha nem következik be végül.

kép | adobe.com