A VIHAR TÜKRE

Követi, úszik felhőid nyomában,
redőtlen ég. Szemeden szürke a hályog.
A február üres, a havazás nehéz.
Az árnyék hátrafelé fut,
mint a rákok.

Este elfelejtettem átöltözni, az ing
ragacsosan terjed szét testemen.
(Külön választok minden szót,
hogy érthető legyen.)
A magasban színpompás festmény: egem.

Sóvár viaszujjak, tapad a házfalakra
a fény. (Érzelmi ujjgyakorlat.)
Fürkészve néz a ködbe egy herceg.
(Vagy hercegnő?)
Ráér eldöntenem holnap.

A felhőkből galambtetemek hullanak
a járda kövére.
Tócsaezüstben hallgat az est.
Vihar, vak tükörben.
Fehér fénycseppek: a vére.

kép | adobe.com