VÁRAKOZÁS
[HÁTHA BENYITNAK]
Zord idő van itt, hideg,
rakni kell a fát, didereg a kályha is.
Az elhagyott falu fölött mintha
oldódna a téli zúzmara,
keskeny sávon kékül az ég.
Ablakom előtt a tavalyi édes szőlő
tőkéje akár megaszott, öreg kar
öleli körül az ereszt, alatta
a fecskék emléke sincs már.
A kis kápolna
üres oltárával
konok magányba süppedve várja
hátha benyitnak.