Várady Judit

VÉGTELEN TÉR?

2008 január

VÉGTELEN TÉR?

A munkavégző képesség[1] energia. Az energiaátalakítások egyik célja, hogy közben munkavégzés történjen. A munkavégzés alapja két rendszer kölcsönhatása, ahol az egyik rendszer energiája csökken, míg a másiké nő. A bekövetkező energiaváltozás nagysága, vagyis a munkavégzés mértéke a munka. A munka mértékegysége a joule (J) az angol származású fizikus-kémikus, James Prescott Joule tiszteletére. Régebben használták a kalória (cal) mértékegységet is, 1 cal = 4,1868 J, azaz 1 kcal = 4,1868 kJ.

*

A 10-es országút mentén állt egy gyár. 1994-ben még 2000 embernek adott munkát. 2002-ben a tankönyvek azt írták (sajnos ma is): Magyarország Európa alumínium, illetve timföldgyártó nagyhatalma. Ez sohasem volt igaz. A tankönyv kiadásakor már csak egyetlen timföldgyár állt, a 10-es út mellettit lerombolták. Ami mozdítható volt, a környékbeliek elhordták, a kerítéseket a szó szoros értelmében feldarabolták és eladták, ma is láthatóak a közeli falvakban. Besegített a felszámoló is, akinek szépen megnőtt a jövedelme. Ezt nevezték privatizációnak. Elképzelni sem tudom, mit kezdtek a világbanki hitelből vásárolt, nagy értékű laboratóriumi műszerekkel, de azt tudom, hogy az egyik izzító kemencét egy keramikus használja. Soha nem tudta volna megvenni, befért a kocsiba, hozzájutott.

vj2

A háborús bombatalálat látványánál is borzasztóbb falomladékok között stabilan áll az út szélén egy főfal, s rajta hatalmas betűkkel olvasható: NÁLUNK A MUNKA BECSÜLET ÉS DICSŐSÉG DOLGA. Érdemes megállni Almásfüzitőn és megnézni. Az élmény megalázó, a környezetszennyezés drámai, az emberi sorsok kettétörtek, mérnökök sora lett öngyilkos. A külföldi átutazó és a turista megáll és fényképez. A képet egy angol napilapban is felfedeztem.

*

Egy rettenetesen ellentmondásos évben, a hatvanas évek elején, mint végzett érettségizetteket az alábbi sorokkal bocsátottak utunkra: „Biztató is, de fenyegető is, bátorító és egyszersmind elriasztó a szó, a szózatok erejével messzire hangzó szó, amit Madách a Tragédia utolsó jelenetében az embernek üzen: ’Végtelen a tér, amely munkára hív…’”.

különös iszony

Ma nem merném pályakezdőnek ezt a mondatot útravalóul adni, pedig tudom, aligha tudnék ennél érvényesebbet, használhatóbbat és gyakorlatiasabbat mondani. Nem merném, mert elfogná a szédület és a riadalom, a különös iszony, amely a végtelen tér gondolatára megzavarja az embert, olyan, mint mikor tiszta égboltú téli éjszakán, nagy magányban a csillagok mély szemébe nézünk. Félteném a pályakezdőt a végtelen nagy örvénylésétől, amely, mint minden örvény, nemcsak elrettent, vonz is: a végtelen bizonytalan kalandjába, a határtalan lehetőségek szélhámos ígéretével.

Mert a végtelennek is vannak határai. Minden szélsebesen nyargaló lehetőségnek előbb-utóbb útjába áll valami. Pályakezdőként az ember azt hiszi, a kozmikus űr küszöbén áll. Csak később döbben rá, hogy ez az űr valójában zsúfolt. A végtelenség elvégzendőkkel van tele.

  1. A VAN FOGALMAD? című fogalomértelmező sorozat MUNKA címszóhoz készült jegyzet
kép | adobe.com