A VÍZ MINT ELLENSÉG
2007 augusztus
Egy amerikai középiskolában diákpályázatot írtak ki környezetvédelmi témában. Az első díjat az a diák nyerte el, aki megpróbált aláírásokat gyűjteni, tiltakozást szervezni a dihidrogén-monoxid (DHMO) használata ellen. Elkészített egy petíciót, amely követelte a DHMO használatának betiltását, mert az említett anyagnak sokféle káros hatása van. A petícióban többek között ezek a megállapítások szerepeltek:
– a DHMO gőzei égési sebeket okoznak, folyékony állapotban az emberi szervezetbe jutva fokozott izzadást eredményezhet;
– sok mérgező anyag a jelenlétében oldhatóvá, és így az ember számára veszélyessé válik;
– rákos daganatok szövetmintáiban jelentős százalékban kimutatható;
– színtelen, szagtalan és íztelen, évente emberek ezreit öli meg nagyobb mennyiségének balesetszerű lenyelése;
– nagy szerepe van a talajeróziós folyamatokban;
– télen síkossá teszi az utakat, az autók megcsúsznak, közlekedési baleseteket okoz;
– nagy mennyiségben természeti katasztrófákhoz (földcsuszamláshoz, árvízhez) vezet, a DHMO dollármilliókban kifejezhető károkat, vagyoni értékek pusztulását okozta az elmúlt években az USA középnyugati részén;
– korróziós folyamatokban lényeges szerepet játszik.
Ehhez az érveléshez a pályamű szerzője hozzátette, hogy a DHMO által okozott környezeti károkozás globális jellegű, a szennyezés még a sarki jégvidéken is megtalálható. A helyzet súlyosságát jellemzi, hogy a fogyasztásához hozzászokott emberek DHMO-függővé váltak, és ha elvonták tőlük ezt az anyagot, vagyis megakadályozták újabb DHMO-mennyiségek rendszeres fogyasztását, ez minden esetben halálhoz vezetett.
A petícióhoz a szerző aláírásgyűjtő akciót szervezett. Az emberek 86 százaléka szó nélkül aláírta a tiltakozást, 12 százalékuk határozatlannak mutatkozott, nem tudott dönteni, és a megkérdezetteknek csak 2 százaléka ismerte fel, hogy a dihidrogén-monoxid: a víz.