Vannak jobb napok.
Aztán azoknak is vége, ködbe
Mártott idők jönnek, örökös botladozás
Elnyűtt bakancsodban az épp beállt jégen,
Feltéve, ha tél van. Évszakok vonulnak át
Fölötted, csúsznak ki talpad alól.
Kígyóbűvölő évek közelegnek (hiszel vagy sem
A legendákban), befordulnak a sarkon,
Meg-megállnak, nézelődnek, aztán egyenest tovább,
Mintha itt sem jártak volna.
Csak a talajból felszálló miazmás
Gőzök sejtetik, hogy rövidesen és nagyon,
De történni fog valami, helyrehozni
A helyrehozhatatlant, vagy tovább mélyíteni
Azt a szakadékot, ami épp most
Nyílik meg kimondatlan szavaid alatt.