Valachi Anna

SZABÓ LŐRINC VERSÉRŐL

2012 október

SZABÓ LŐRINC VERSÉRŐL

KÁPRÁZAT

Először a szem csókol, aztán a kezem,
mint tenger ömölsz el érzékeimen,
mint tenger ömöllek én is körűl,
aztán part s tenger összevegyűl,

s együtt, egymás partján heverünk; –
vagy nyári réten ringat gyönyörünk,
s mi vagyunk a virág, az illat, a nap
s a lepkék bennünk párzanak; –

vagy a felhők vagyunk ott az égen: igen,
azok is oly tengerszerüen
lüktetnek és hullámzanak,
egymáson átáramlanak; –

vagy mit tudom én! – – Részeg vagyok,
húnyt szemmel apadok, áradok.
és ahogy a csókodba veszek,
a mindenséggel keveredek,

s a mondhatatlant mondanám,
de összevissza dadog a szám,
hogy áramok, és hogy emelsz, ölelsz,
s szikrát vet a test és fellobban a perc –

óh, gyúló lánghalál! – Elégtek, szavak? –
Villámok vad deltája szakad
lelkünkbe, s mi eltününk, mint a fény,
érzékeink káprázó tengerén.

Kétarcú jelenség a fény: hiányával is, bőségével is vaksághoz vezet – bár a kétféle látásvesztés fölöttébb más természetű. Szabó Lőrinc Fény, fény, fény! (1925) című kötetének verseiben a káprázat az érzéki kiteljesedés és a világhódító erő-kultusz megtestesülése. „Engem a Fény részeg dühe ráz.” „Föld, föld, anyám, fény, fény, hatalom / Minden enyém lesz, ha akarom” – vallotta meg célját a költő: a szerelmi egyesülés érzékletes leírásával kifejezni a mondhatatlant, a felfokozott lét élményét. A fény-ittas poéta „pánerotikus” verseiben egymás birtokba vételének aktusát mint az én, a másik és a világ összeolvadásának ritka pillanatát jelenítette meg, transzcendens élményként ábrázolva a racionális valóságlátás elveszejtésének folyamatát. Fehérizzásig fokozódó feszültség hatotta át az én megsemmisüléséhez és a mindenséggel való egyesülés képzetéhez vezető, önkívületben átélt metafizikai tapasztalást.

Furcsa tünemény azonban a versbeli káprázat: az ihlető valóság tükrében szertefoszlik, s durva, sikamlós jelleget ölt a költemény. Szabó Lőrinc élete végén nem csinált titkot abból, milyen konkrét élmények és személyek segítették világra költeményeit. „Bizalmas adataival” (Vers és valóság) akarva-akaratlan megrontotta művei varázsát. Mert az érzékiség mágiája csak névtelenül hat. Jól tesszük, ha költői leleplezések helyett csak a verseket olvassuk!

A FÉNYCSÓVA LOBBANT című antológiából
kép | vecteezy.com