EGY MEGTÉRÉS TÖRTÉNETE

Mindenki ismerőse vagyok / és mégis mindenkinek idegen. / Keresd meg gyökereimet / számláld meg ágaimat / és a testvérem leszel – írta Kassák Lajos 1963-ban, Vagyonom és fegyvertáram című kötetének mottójaként. Az Ady-idézet kifordításával – személyes állapotjelentésén túl – az olvasók emlékezetébe idézte a megcsontosodottnak tartott hazai irodalmi hagyományok elleni küzdelmeit.

Az a fajta lírai „stafétafutás”, amelynek ő volt a kezdeményezője, évtizedeken át egyszemélyes „sportágnak” bizonyult, hiszen a folytonosság fenntartása helyett vadonatúj, külföldről importált művészeti irányzatok meghonosításáért harcolt.

jövőképesnek ítélt művészeti irányzatok

De hiába gyűjtött maga köré lelkes fiatal költőket, a hazai közegellenállás és nem várt történelmi események miatt minduntalan újjá kellett szerveznie sorozatos vérveszteséget elszenvedő mozgalmát. Évtizedeken át egyedül futott a kezében szorongatott stafétabottal, amelyet a Nyugat ízlésforradalmárától, Adytól vett át, de nem volt kinek továbbadnia, mert hívei sorban elpártoltak tőle. Konok küzdelemmel mégis új ösvényt taposott ki a hazai pályán, amelyen a folytonosan formálódó, jövőképesnek ítélt művészeti irányzatok haladhattak. Lassan-lassan, több vargabetű után, Magyarországon is sikerült elfogadtatnia az avantgárd irányzatok létjogosultságát, sőt, olyan költői életműveket segített kiteljesedni, amelyek az ő példája nélkül soha nem találták volna meg rendeltetésüket.^[1]

A magányos harcos kénytelen volt végigvitatkozni az életét, s hol nyíltan, hol kevésbé látványosan össze is különbözött nagyra becsült kortársaivai. Mindez persze nem indulásakor történt, hiszen az autodidakta, versszerető vasmunkás maga is a Nyugat fölfedezettje volt. Osvát Ernő az egyéniségkultusz elkötelezett képviselőjeként valósággal vadászott az új tehetségekre, s neki köszönhető, hogy Kassák a tízes évek elejétől a lap elismert szerzője lett.^[2]

Első publikációinak^[3] öntudaterősítő hatása kellett hozzá, hogy többre és másra hivatottnak érezze magát, mint amit addig alkotott. Kíváncsi lett, milyen a művészeti élet Ady Párizsában, ezért 1909-ben – gyalogosan és pénztelenül – nekivágott a nyugatra vezető országútnak, egy fiatal faszobrász társaságában. Útközben megismerkedett Szittya Emillel,^[4] az angyalföldi születésű, szerteágazó nemzetközi kapcsolatokkal rendelkező művésszel, az ő révén ismerte meg az újonnan alakuló irodalmi, képzőművészeti irányzatokat és azok művelőit. Tőle hallotta először Apollinaire,^[5] Cendrars^[6], Whitman^[7], Verhaeren^[8] nevét. Párizsi élményei alkotói törekvéseit is átformálták, s amikor 1910-ben hazatoloncolták, már más emberként tért haza, mint ahogyan útnak indult.

Egyre kevésbé tudott azonosulni az addig legmodernebbnek tartott magyar folyóirat művészi irányvonalával. Már harci terepnek tekintette az irodalmat, de sajátos helyzeténél fogva két, egymással szemben álló fronton kényszerült helytállni. „Nyugatos” íróként betartotta a lap stílusbeli szabályait – nem titkolva, hogy kifogástalan szonettek írására is képes, de érzékelve, hogy versein még fölismerhető az elődök hatása, prózával mutatkozott be a Nyugatban. Választása őt igazolta: írásait a lap szerkesztői szívesen fogadták.^[9]

a hazai „élcsapat”

Ugyanakkor, már az első világháború kitörésekor, saját szerkesztésű, avantgardista fórum megteremtésén fáradozott: munkatársakat toborzott, hogy meghirdethesse a szokványossá vált irodalmi hagyománnyal szembeszálló, cselekvő művészet programját. A rímre, ritmusra, szótagszámra, strófaszerkezetre s minden más formai elemre fittyet hányó „szabad verset” tekintette a kollektív érvényű önkifejezés és az aktív világalakítás tettre serkentő eszközének. Tudta, hogy amikor – Ady szavaival – „minden Egész eltörött”, semmi sem folytatódhat többé úgy, mint a békeévekben. Meggyőződéssel hirdette: a magyar irodalom csak a hazai „élcsapat” törekvéseinek befogadásával közelítheti meg a világszínvonalat.

1915 a fordulat éve Kassák munkásságában és megítélésében. Áprilisban jelentette meg első, avantgárd verseit tartalmazó verseskötetét, Eposz Wagner maszkjában címmel, s november 1-én jelent meg első folyóirata, A Tett, az új művészeti irányzat programjával. Mindkét akciója ízlésvitákat gerjesztett, s össze kellett különböznie korábbi ideáljaival. Adynak még kéziratban eljuttatta kötete szövegét. A legenda szerint Ady mérgesen a földhöz vágta, mert nem tartotta költészetnek a szabad verseket. De nem szállt vitába a nála tíz évvel fiatalabb költővel, inkább szabadkozó levelet küldött Csucsáról, betegségével és családi körülményeivel indokolva, miért nem tud írni a kötetről.^[10]

Kassák meglepetésére a minden újra fogékony Kosztolányi vállalkozott a recenzióra. Költészetük ugyan meglehetősen különbözött, mégis: A szegény kisgyermek panaszaival^[11] országos elismertséget szerzett költő – Babits közeli barátja, aki fordításaival fontos kultúraközvetítő szerepet is betöltött – merésznek és érdekesnek tartotta Kassák költői szárnypróbálgatását, s kijelentette, hogy jó úton jár.^[12] Egy évvel később azonban az irodalmi hagyományokkal tudatosan szakító A Tett programja „ellen” Babits írta meg kifogásait.^[13] Az a Babits, akinek verseit Kassák A Holnap antológiában olvasta először, s szokatlan hatást keltő, különös ritmusú művei mélyen megérintették – ugyanaz a Babits volt, aki hat évvel korábban már a futurista irodalomról is kifejtette véleményét a Nyugatban, a modernség paródiájaként jellemezve Marinettiék irányzatát.^[14]

A Tett harcos, ám érzékeny szerkesztője azonnal reagált a programjukat „ex cathedra” stílusban bíráló, korántsem rosszindulatú, de mégiscsak kioktató cikkre, melynek szerzője azt állította: követelésük és hivatkozási alapjuk nem is olyan új, mint hiszik, hiszen szabad vers már régóta létezik, és a múlt század szülöttjére, Walt Whitmanra hivatkozni olyan, mintha a stílusforradalmárok nem a jelenben, hanem a múltban keresnék példaképeiket.

Kassák „ellenkritikáját”, melyben vitapartnere „félreotvasataira” reagált,^[15] már a következő számban közölte Osvát Ernő, együtt Babits válaszával.^[16] A Tett szerzői mégsem vették zokon a kritikát, inkább létezésük igazolásának tekintették, hogy terjedelmes cikkben foglalkozott velük a Nyugat. Akkor sem rendültek meg hivatástudatukban, amikor a Babits írását követő 18. számot – háborúellenessége és internacionalista szemlélete miatt – betiltották.^[17] Kassák gyorsan föltalálta magát, s A Tett folytatásaként megalapította a Ma című irodalmi és művészeti folyóiratát,^[18] mely 1925-ös fennállásáig az összes lehető művészeti irányzat műhelyévé vált.

Talán meglepően hangzik, hogy Kassák legkorábbi híve a „nyugatos” költőbarátok közül Juhász Gyula volt. A többi néma csend című versére ugyanis Kassák a szegedi költőnek ajánlott, azonos című verset írt 1910 nyarán.^[19] Csaplár Ferenc szerint Juhász bizonyára hálával és büszkeséggel fogadta a fiatal Kassák neki ajánlott és róla szóló szonettjét. Kassák új költői hangjára és a magyar avantgarde mozgalom színre lépésére mégis viszonylag későn, csak Kosztolányi és Kassák véleménynyilvánítása után reagált.”’^[20] De a nyugatosok köréből egyedül Juhász volt az, akinek a Ma szerkesztőségének szegedi bemutatkozásáról szóló cikkét Kassák saját folyóiratában közölte.^[21]

aktivista szerkesztő

Babits sem tévesztette szem elől Kassák újabb kiadványait és az aktivista szerkesztő költői működését.^[22] Természetesen kölcsönös volt a figyelem. Kassák írt a Nyugat fennállásának tizedik évfordulójára,^[23] és bécsi emigrációja éveiben is éberen figyelte a hazai irodalom alakulását. Így kaphatott Babits a húszas években többször is lealázó kioktatást Kassáktól, aki 1920-ban megjelent cikkében „félszeg és elsavanyodott” figurának, „langyos víznek” és egyszerű verscsinálónak nevezte, költeményeit pedig „egy feminin lélek pávatollas és halálszagú vergődésének” minősítette.^[24]

Értékrendje azonban – miután 1925-ben hazaköltözött Bécsből – alapvetően megváltozott. Babits Halálfiai című regényét előbb ízekre szedte, aztán elismerte, hogy „az egyik legszebb teljesítménye az utóbbi évek magyar irodalmának”.^[25] De a Baumgarten-alapítvány főkurátorát – korábbi, Az írástudók árulása című cikkére hivatkozva – „sanda mészárosként” jellemezte, mert politikumot vélt fölfedezni a négyezer pengős díjazottak listájának összeállításában.^[26]

Kassák Babits-revíziójának hátterét Csaplár Ferenc világította meg: „A kölcsönös kiengesztelődés, közeledés egyik első jele volt, hogy Kassák 1934-ben és 1935-ben Baumgarten-segélyt kapott, 1936-ban pedig a Babits vezette kuratórium a díjra jelölte, annak ellenére, hogy ekkor az Egy ember élete Kommün című kötete miatt az állam és társadalom törvényes rendjének fölforgatására irányuló izgatás vádjával bírósági eljárás folyt ellene. Kassák a maga Babits-revízióját 1936-ban hajtotta végre. A Nyugatban közölt …és a legfiatalabb korosztály című írásában^[27] jellemezte Babits lelkiségét és költészetét: „Egész élete elfojtott, de mégis fáradhatatlan viaskodásnak tűnik előttem önmagával és a világgal és a költői forma tökélyéért. […] … klasszikus formájában is meg tud maradni mainak és modernnek.”^[28]

1938-ban végképp meghódolt Babits előtt, amikor – talán már a Nyugat főszerkesztőjének halálos betegségéről értesülve – lelkiismereti kérdésnek tekintette, hogy felülvizsgálja korábbi idegenkedésének okait, és objektíven megállapítsa: miben közös valamennyiük sorsa.^[29] A cikk az 1935-ös Intelem vezeklésre című Babits-versről szólva azzal a sorral végződik, amelyet a nagy „vetélytárs” halálára írt lírai nekrológja végén továbbfejlesztett: „Egy kert és kertész termése valamennyi.”

GYÁSZDOB

Babits Mihály halálára

Meghaltál s én, aki egy életen át harcoltam veled
leveszem a kalapom s úgy gondolok rád e nehéz órán
mint akik lámpással a kezükben együtt vándoroltunk
az éjben, világítva a nyáj előtt s perlekedve érte
a rossz gazdával, bujkáló holddal s a vak csillagokkal.
A távoli fekete völgyekből idézem fel emléked
olyan mester voltál, kinek az angyalok segítenek
szálltál a napban, mint a méhek s őröltél, mint a malmok.

Most eldobtad a fegyvert, de nem úgy, mint akit legyőztek
untad már e világot s lefeküdtél pihenni szelíden –
adassék néked tisztelet, szorgos és szomorú költő
aki egy személyben kertje és kertésze voltál magadnak.

Lehetséges-e méltóbb kalaplevétel és gyász egy hajdani, elszánt, de tévedéseit beismerő ellenféltől?

Már csak az utókor nevében biggyeszthetem ide Ignotus Pál vélekedését, aki a Nyugatot alapító Ignotus fiaként – és József Attila Szép Szó-beli szerkesztőtársaként – emlékezett Kassákra: „… maga vágta a helyét a magyar irodalomban, mégis olyan az a hely, mintha eredendően ott tátongott volna, várva az embert, aki beletalálhat és kitöltheti. Nehéz ma elképzelni, hogy ha Kassák nincs, mi lett volna helyette.”^[30]

1. Tamkó Sirató Károly (1905–1980) úgy emlékezett Kassákra, mint aki folytatható művészi mintát kínált számára; képverseivel kimozdította a vízszintesből betűit és mondatait. (Lásd Tamkó Sirató Károly: Emlékét saját művészetemben őrzöm. In: Kortársak Kassák Lajosról. Szerkesztette és sajtó alá rendezte: Illés Ilona és Taxner Ernő. A Petőfi Irodalmi Múzeum és a Népművelési Propaganda Iroda közös kiadványa. Bp., é. n. 56–60.) ↑

2. Kassák 126 írást (verset, novellát, drámát, folytatásos regényt, kritikát, vitacikket) publikált a Nyugatban 1913 és 1938 között. Műveiről számos elismerő – és jogos kifogásokat megfogalmazó – kritika jelent meg a folyóiratban. ↑

3. A Nyugat megindulása és A Holnap első számának megjelenése évében, 1908-ban közölte a Független Magyarország Kassák első verseit. Ekkoriban még a Népszava irodalmi rovatának szerkesztője, Csizmadia Sándor hatása alatt állt. De hamarosan fölfedezte Adyt, akit jó ideig költői példaképének tartott. ↑

4. Szittya Emil (1886–1964): költő, író, festő, szerkesztő. Születési neve: Adolf Schenk. Kassák Lajos és Blaise Cendrars, valamint a kor avantgárd művészeinek egyik mestere, Léger, Chagall, Henri Rousseau felfedezője. Intézményes képzésben sohasem részesült. Tizennégy éves korában elszakadt otthonától és a középkori vagabundusokhoz hasonlóan végigcsavarogta Európa nagyvárosait. Kassákkal 1909 nyarán ismerkedett meg Stuttgartban, ahonnan Belgiumon át gyalog mentek Párizsba. Az út viszontagságairól Kassák bőven írt az Egy ember élete – Csavargások c. kötetében. Kapcsolatuk Kassák hazatérése után sem szakadt meg: Szittya 1915-ben segítette A Tett című folyóirat elindítását. (Források: Wikipédia és www.artportal.hu) ↑

5. Guillaume Apollinaire (1880–1918) francia költő első, magyar nyelvű versét (a Saint-Merry muzsikusát. Raith Tivadar fordításában) Kassák közölte A Tett (1915–1916) első számában. Négy évvel később, már a Ma (1916–1925) című lapjában adta közre Apollinaire A kubizmus című tanulmányát, Dénes Zsófia fordításában. ↑

6. Blaise Cendrars (1887–1961) 1912-ben Párizsban – Szittya Emillel együtt – megalapította a Les Hommes Nouveaux című folyóiratot. Kassák Szittya révén baráti kapcsolatot tartott fönn vele, és később összes költeményét magyarra fordította. ↑

7. Walt Whitman (1819–1892) szemléletformáló hatására Kassák majd A Tett programjában hivatkozik. ↑

8. Emile Verhaeren (1855–1916) verseit is gyakran közölte folyóirataiban. ↑

9. Noha párizsi csavargásait követően, 1912-ben már szabad verseit is közreadta a Renessaince folyóirat, a Grill Kiadó ugyanebben az évben jelentette meg első novelláskötetét, Életsiratás címmel, Uitz Béla címlap-rajzával. Isten báránykái című három egyfelvonásos darabját közlő kötete 1914-ben jelent meg a Grill és Benkő Gyula kiadásában. A címlapot Gulácsy rajzolta. Kassák már 1912-ben elkészült Misilló királysága című regényével, amelyet azonban Osvát Ernő – talán „pedagógiai” szempontok alapján – csak négy évi várakoztatás után adott nyomdába. Első része a Nyugat 1916. április 16-i, 8. számában jelent meg, további szövege hat folytatásban látott napvilágot. A kritikai visszhang is kedvező volt: a Nyugat 1913. évi 1. számában Lesznai Anna méltatta Életsiratás című novelláskötetét, majd a Nyugat 1914. május 1-i, 9. számában Szabó Dezső dicsérte Isten báránykái című drámakötetét. Négy évvel később, 1918. szeptember 1-én a Nyugat 17. számában Kürti Pál értékelte a Misilló királyságát és az Egy szegény lélek megdicsőülése című novelláskötetét. Prózája alapján nagy ígéretnek tartotta a szerzőt. ↑

10. Ady kézírásos levelének másolatát lásd: Rónay György: Kassák Lajos. Arcok és vallomások. Szépirodalmi, Bp„ 1973. 100–101. ↑

11. Kosztolányi Dezső A szegény kisgyermek panaszai című versciklusa a Nyugat 1910. 7. számának 450-460. oldalán jelent meg először, majd a könyv alakban is közreadott művel hatalmas közönségsikert aratott. ↑

12. Kosztolányi Dezső: Eposz Wagner maszkjában. Kassák Lajos verseskönyve. Nyugat, 1915. 11. sz. Figyelő, 625–626. – Ferenczi László összegzése szerint „Kosztolányi is, a Népszava, az Új Nemzedék és A Hét kritikusa is megállapítja és tudomásul veszi, hogy a mű a háború hatására olyan, amilyen. Feltűnést vagy megbotránkoztatást sem a szabad vers, sem a képanyag nem kelt, még a Magyar Kultúra cikkírója, Szalay László is inkább a Nyugaton akar ütni, mint Kassákon. A kritika csendesen-józanon és minden újra fogékonyan befogadta a költőt.” Ferenczi László: Én Kassák Lajos vagyok. Kozmosz könyvek, Bp„ 1987. 72. ↑

13. Babits Mihály: Ma, holnap és irodalom. Nyugat, 1916. 17. sz. 328–340. ↑

14. „Nálunk már csak harmadrangú Ady-utánzó ragaszkodik okvetlen az értelmetlenséghez s vidéki írók akarnak mindenáron perverzek lenni, mint a gimnazista, ha tiltott gyümölcsről álmodik. Az automobil is elég avult költői rekvizitum már, mióta ráültettük többen is a halált; s a politikába és osztrákszidásba mi magyarok, hál Isten, alaposan belecsömörlöttünk. A Nietzsche-utánzás sem igen imponál, mióta Nietzsche gondolatai is divatcikkek lettek. S főleg a Nyugat több éves gyakorlatával mindig azt mutatta, hogy a költészet akkor modern, ha költészet és nem akkor költészet, ha modern.” Babits Mihály: Futurizmus. Nyugat, 1910. 7. sz. 487–488. ↑

15. Kassák Lajos: „A rettenetes nagy hamu alól” Babits Mihálynak. (Mottója: A legifjabb költőknek.) Nyugat, 1916.18. sz. 420–424. ↑

16. Babits Mihály: Felelet. Nyugat, 1916. 18. sz. 424–425. ↑

17. A betiltásra a lap „internacionalista” száma adott okot, amelyet a cenzorok úgy értelmeztek, hogy a háborúban álló nemzetek íróit, művészeit fölsorakoztató lap szerkesztője hazaárulást követett el. ↑

18. Az 1916-ban alakult Ma című folyóirat a főszerkesztő bécsi emigrációja után vált igazán a magyar és a nemzetközi avantgárd fórumává. Kassák 1920 májusa és 1925 júniusa közt Bécsben szerkesztette tovább. A korabeli európai irodalom és képzőművészet kimagasló képviselői (Cendrars, Majakovszkij, Picasso, Léger, Arp, Apollinaire, Cocteau, Chagall, Archipenko, van Gogh, Braque és mások) versekkel, elbeszélésekkel, képzőművészeti alkotásokkal szerepeltek. Kassák mellett Moholy-Nagy László és Kállai Ernő művészeti nézetei határozták meg a lap karakterét. ↑

19. Kassák Lajos: A többi néma csönd. Független Magyarország, 1910. július 26. Idézi Csapiár Ferenc: Kassák körei, 342. ↑

20. Lásd: Csapiár Ferenc: Kassák és Juhász Gyula. In: Cs. F.: Kassák körei. Szépirodalmi, Bp. 1987. 342–343. ↑

21. Juhász Gyula: A Ma útja és célja. (Ma, 1919. IV. évf. 1. az. 10–11, (Újraközölve: Jelzés a világba. A magyar irodalmi avantgarde válogatott dokumentumai. Válogatta és szerkesztette: Béládi Miklós és Pomogáts Béla, Magvető, Bp., 121–123.) ↑

22. 1917. április 16-án jelent meg a Nyugatban Új verskötetek című „vezércikke”, melyben Tóth Árpád Lomha gályán. Balázs Béla Trisztán hajóján, valamint Kassák Lajos Új költők könyve című kötetének színvonaláról mondott véleményt: „… a legérettebb a négy között Kassák. Már megírtam róla, hogy lélekben rokon Walt Whitmannel s a szabad forma, mely társainál többnyire erőltetett, nála közvetlen tehetségének természetéből fakad. Ezért versei valóban versek utóízét hagyják s egész és szép alkotások vannak közöttük, úgy az impresszionista, mint a magasabb, lírai zsánerben. Nem annyira különcködő és bohóckodó, mint társai s egészben komoly és érett költő hatását teszi.” (Babits Mihály: Új verseskötetek. Nyugat, 1917. április 16., 8. sz. 693–700.) ↑

23. „A tíz év előtti kibuggyant forrásból, ahelyett, hogy tudatos akarat habzó, irányos folyóvá kényszerítette volna, tükrös sima-szintű tó lett, ami csak – nálunk szokatlan – színgazdagságával emlékeztet a ‘Szent Nagy Óceánra’. A nagy élni kívánás nem teljesedett Életté. Ami szépet a Nyugat az utóbbi időben hozott, az erősen halálszagú s a fényessége kicsiny sirató mécsek tiszta és artisztikus gyűrűbeállása. / Az a nagyszerű lendület, ami Ady mindent keresztül törni akaró verseivel soha nem felejthető szerelmünkké tette a Nyugat első évfolyamait, az ‘ébredés’ stádiumában valahogyan nagyon is beleszorult a hazai lokalitásba.” Kassák Lajos: A tízéves Nyugat. Ma, 1917. II. évf. 3. sz. 46. (Újraközölve in: Jelzés a világba. 76–77.) ↑

24. Kassák Lajos: Magyar irodalom 1920 – Babits Mihály. Bécsi Magyar Újság, 1921. március 18. (Újraközölve: in: K. L. Csavargók, alkotók. Válogatott irodalmi tanulmányok. Válogatta és sajtó alá rendezte: Ferencz Zsuzsa. Magvető, 1975. 194–197.) ↑

25. Kassák Lajos: Babits: Halálfiai. Századunk, 1927. 9. sz. (Újraközölve in: Csavargók, alkotók, 197–205.) ↑

26. Kassák Lajos: Baumgarten-aiapítvány és az írástudók árulása. Munka, 1929. 5. sz. (Újraközölve in: Csavargók, alkotók. 205–208.) ↑

27. Kassák többek között ezt írta: „Még tisztán emlékezhetünk a viharra és tüntető ellenállásra, amit Ady, Babits és az egész fiatal, szentségtörő Nyugat-generáció költészete váltott ki a hagyományok őrzőiből – s ma már irodalomtörténetileg is megállapítható, hogy verseik a magyar kultúra bizonyos fokú újjáteremtését, gazdagodását, tartalmi és formai differenciálódását jelentik. Győztek, mert nem versírók, hanem költők voltak.

    Úgy jöttek, mint a múlt tagadói és ősökké lettek, mert, ha máskép is látszott, nem megszakították, hanem az epigonok érzelmi és szellemi ingoványai felett tovább folytatták a fejlődés vonalát. (Kassák Lajos: … és a legfiatalabb korosztály. Nyugat, 1936. 8. sz. 91–101.) ↑

28. Uo. ↑

29. Ha azt mondom: Adyval, a vátesszel és prédikátorral szemben Babitsot a forma művészének tartom, nem a mély különbséget hangsúlyozom ki köztük, hanem elhivatottságukat dicsérem. Ady az élet hangszere, eruptív, lírai erő, Babits a klasszikus mesterek ivadéka, akik egész életükben fúrnak-faragnak, és szerencsés óráiban képet, szobrot vagy verset formálnak életükből.” (Kassák Lajos: Babits Mihály. Szocializmus, 1938. 12. sz. – Újraközölve in: Csavargók. alkotók. 209–218.) ↑

30. Ignotus Pál: Találkozásom Kassákkal a Nyugat szerkesztőségében. In: Kortársak Kassák Lajosról. 61. ↑

kép | A Ma folyóirat címlapja, monoskop.org