ÜZLETI FELJEGYZÉSEK

A vevők többsége itt, nálunk a trafikban igyekszik „elsózni” az aprópénzét. Közértben, vendéglőben, áruházban nemigen szedegetik az emberek össze az aprót, hogy avval fizessék ki a számlájukat. Hentesnél, zöldségesnél vagy a piacon már inkább, de leginkább itt, nálunk a trafikban. Fagylaltért, újságért az emberek apróval fizetnek, mert eleve nem kerül többe, és annyi apró, amennyi kell hozzá, van a zsebben. A vevő ilyenkor általában tudja előre, hogy amit vesz, mennyibe kerül, előre ki tudja számolni az aprót, és futtában odaadja. Közértben viszont hosszú a sor a pénztárnál, a végösszeget úgyse lehet előre kiszámolni, s amikor fizetni kell, nincs idő aprópénzt szedegetni. Csak itt, a trafikban, csak itt van mód, idő és főleg kedv jó hosszan guberálni a pénztárcában.

felszabadító érzés

A vevő, ha csak egy doboz cigarettáért jött, akkor is eszébe juthat, hogy kell még egy doboz gyufa, vagy egy olcsó(!) öngyújtó, esetleg boríték, rá bélyeg, elem a kisrádióba, és lehet, hogy az ember elcsábul: vesz egy kis ropogtatnivalót, egy kis cukorkát, csokit, rágógumit; mindegy is, hogy mit, a lényeg az, hogy többféle dolgot egyszerre, amelyeknek egyetlen lényegi azonossága, hogy apróságok. A vevő ezután hosszan szemezget a pénztárcájában, hogy a végösszeget minél apróbb, minél több darab pénzből állítsa össze. Apró dolgokért csakis aprópénzt szabad költeni. Sokan egyszerűen csak kiöntik a pultra minden aprójukat, mások már előre tenyerükbe öntve hozzák és kiszórják, szétterítik az érméket. A vevő sok mindent vesz és még sincs rossz érzése, sőt, ha megszabadult az apróitól, lélekben is megkönnyebbül. A pénzköltés máshol nem jár ilyen felszabadító érzéssel.

A trafik lényege az ,,apró-ság”. Apró, fontos dolgok vagy apró örömök – ezt keresik a trafikban. Olyan hétköznapi, „elengedhetetlenül szükséges” apróságokat, amikről általában nem lehet tudni, hogy hol kéne keresni és lehetne kapni. Ezeket mind megkérdezik itt a trafikban, hogy van-e. Keresnek gombot, tűzkövet, ragasztót, noteszt, zsilettpengét, igazolványtokot, zsebfésűt (nem nagyot, csak zsebbe valót), kistükröt, tollbetétet; megannyi fontos és sürgősen szükséges apró dolgot. És a fontos dolgok mellett apró ajándékokat, amivel az emberek sokszor saját magukat jutalmazzák meg – csoki, cukorka –, vagy a gyerekeiket: tenyérnyi játékokkal, kis babákkal, autókkal. Mindezért aprópénz jár. Sokan úgy vannak ezzel, ha már sok apró szaporodott fel a pénztárcában, eszükbe jut, hogy el kéne szórni a trafikban.

A trafikban csak keveset szabad költeni. Egy vagyont a trafikban hagyni, tragédia! Mennyi pénz fog elmenni máshol, ha még egy trafikban is ennyi pénz megy el! Itt a vevők a lehető legkényesebbek az árakra. Minden egyes forintot számon tartanak. Ha valami drágább lesz, azonnal észreveszik. És szóvá teszik. Semmi nagyvonalúság. Semmi gáláns ajándékvásárlás. Itt senki sem játszik a presztízsére, nem adja a gavallért. A trafikban a vevőkről lemállik a máz, és előbukkan a gondosan takargatott legbelsőbb és legszürkébb én: a fukarság, irigység, vagy akár a rosszindulat, néha az egész világgal szemben érzett keserves gyűlölet. Mindezt a trafikban – úgy érzik – szabadon lehet engedni, mert felhatalmazza őket, hogy a trafikost is ilyennek vélik.

*

A trafik üzlet-metafora. Sűríti az üzletelés egyfajta sejtelmes, homályosnak érzett világát. Olyan bolt, amiben – úgy tűnik – minden kapható, s ebből következően olyan világ metaforája, amiben minden eladó. Ahol minden csak annyiban érték, hogy eladható. Mivel a trafik ezernyi apróság üzlete, annak a metaforája, hogy nincs olyan dolog, amit ne lehetne eladni, ha csak pár fillérért is; még a legértéktelenebbre is akad vevő.

A trafikos ilyenformán olyan személynek tűnik, aki mindent képes és hajlandó eladni, mindenből pénzt csinál. Ezért hiszik, hogy kicsinyesebb bármelyik kicsinyes vevőnél: apróságokat árul, kis haszonnal, nagy bevételért. Az emberek fukarságából él. A trafikost ezért általában megvetik. Nem a pénzéért irigylik, hanem azért vetik meg, mert a trafik az embereknek a minden eladható világát jelzi, és így a trafikos a tipikus kereskedő metaforája.

gürcölés

A kereskedőhöz kötődő negatív értékítélet hagyomány. A trafikos e hagyományt testesíti meg a vevőknek. Az emberek azt ismerik el munkának, amit valaki a saját keze vagy esze, tehetsége, tanultsága által végez. Még akkor is ő a pozitív hős, ha semmire se viszi. A kereskedő viszont csak élősködik, hisz nem csinál egyebet, mint eleve meglévő pénzén mások munkáját veszi meg, és abból él, hogy azt drágábban eladja. A kereskedelem szakmavoltát csak akkor szokták belátni, elismerni, ha valaki szakboltot vezet vagy fejlődő áruházat, üzlethálózatot. Vagy akkor, ha a kereskedés a piacon van, látszik valamelyest a napi megélhetés küzdelme, jövedelmező létére is érezhető a gürcölés.

Egy trafik azonban nem szakbolt, nem áruház, nem elegáns szalon vagy butik, nem piac, még csak ócska vásári bazár sem, csak trafik, egy trafikossal, aki maga a Gonosz, annak a Gonosznak a megtestesülése, ami a világban a korlátozottság, a pénz, az anyagiság, a létezés testisége, a megélhetésért folytatott harc kényszere. Mintha ő lenne az őr, aki nem engedi be az embert a Paradicsomba.

Egy értékes dolgokat forgalmazó üzletben érthető, hogy a dolgokat meg kell fizetni. De ahol szinte értéktelen dolgokat árulnak, ott szemérmetlenségnek tűnik, hogy ezek mégis pénzbe kerülnek, és nem ingyen vannak. A trafikos Sárkány, őrzi a „mindenért-meg-kell-fizetni” világának és a szabad rablás, szerzés, birtoklás birodalmának határát.

A trafikos alantas, gonosz, mint maga a lét. De egyben, mint az Ördög vagy mint egy nimfa: csábító is, kelleti magát, örömökkel kecsegtet, belevisz a rosszba. A trafik maga a rontás, elkárhozás, egyszerre Pokol és Paradicsom; vásárolni édes bűn.

Egy világ, amiben minden eladó, amiben minden megvehető, egyszerre rémisztően sivár, értéktelen – és olyan, mint az édenkert. Mintha a profán világ, trafikvilág lenne minden világok legjobbika, mintha a Paradicsom a szentség világát teljesen kizáró világ lenne.

Mert a trafikot az élvezeti cikkek vonzereje élteti. Ami kellemes és ártalmas, tiltott, bűnös, de élvezetes, az itt – ha kicsiben is – mind megtalálható: a cukor, édesség, kávé, ital, dohány, pipere, krémek, parfümök, illatos szappanok és a legócskább, leggiccsesebb bazár-játékok.

A trafik főleg a gyerekek és a dohányosok boltja, s ez furcsa összetettséget ad a trafiknak. Ami a felnőttnek a nikotin, az a gyereknek a csoki, az apró játék – maga a bűnös élvezet, a fogyasztás vonzalma, az újra és újra feltámadó, kielégítendő vágyakozás. Minden felnőttnek vannak emlékei a saját trafikjáról, őrzi saját trafik-mitológiáját, az összespórolt aprópénz élményét, ami elég volt a már régóta áhított játékra vagy édességre. Generációk nőttek fel sorra, akik a vágyakozás, birtoklási vágy, fogyasztás kínzó, elementáris érzését és az elérhetetlenség vagy a szerzés örömét, bánatát, a világ bőkezűségét és kegyetlenségét a trafikban kapható tárgyak által, a trafik-üzlet világában, a trafikos személye révén tapasztalták meg először. Generációk nőttek fel azon, hogy a pénz (az apró) értékét trafikban tanulták meg. Legendák születtek arról, hogy mikor, mi volt az a legkisebb pénz, amiért már valamit lehetett kapni. Nemzedékek, korszakok identitását jelezte egy-egy bazártárgy: ugróbéka, fröccsöntött kutya, moncsicsi, jojó, tikitaki, medvecukor, frutti, Diana sósborszesz. Történelmi korszakokat határolnak a cigarettamárkák, a Terv, a Munkás, a Harmónia, a 100 éves. A felnőttek évről évre, szezonról szezonra változó divatja szerint változik a gyerekek bazár-tárgy divatja is a világító állatfiguráktól a mágikus rugóig. Vannak azonban nemzedékeket összekötő örök játékok is, az apa még megveheti a fiának azt, amivel ő is játszott. Nemzedékről nemzedékre hagyományozódnak ugyanazok a tréfák, beugratások a trafikos bosszantásáról, mint a mondókák vagy viccek.

változatlanul ugyanolyan

A trafikban talán minden más üzletnél jobban zajlik a történelem. Talán éppen azért, mert az egyik legállandóbb üzlettípus. A trafikban úgy halad az idő, hogy megállt. Az a trafik, amit vezetünk, a legidősebb környékbeli lakók emlékezetében is trafik volt, és most is szinte változatlanul ugyanolyan, mint hajdanán; a pult, a régi, ócska, majdnem széteső szekrény, a lámpa, a sarokban a telefon, a hulló vakolat és sötétség, a dohányszag – minden ugyanott, ugyanolyan.

Mikor nyitáskor belépünk a trafikba, felgyújtjuk a halvány fényű lámpát, s mint az idők mélyéről feltáruló leletek, úgy sorakoznak a polcon a babák, autók, cigarettásdobozok. És ezt az egész világot, a bűnnek, csábításnak, örömnek ezt a gyermekivé lett felnőtt és felnőtté váló gyermekvilágát az áporodott, nehéz dohány illat járja át. És kétségtelen, hogy a füst könnyű és felszálló érzése mintha valami spirituális létezésbe vezetne át, amelyben mindezek az ócska, felesleges földi örömök, vágyak, rossz szokások, rabságban tartó szenvedély könnyű halhatatlanságába emelkednek. Mintha e földi trafik egy égi trafik mása lenne. Mintha minden itt a földön saját igazi, örök és tökéletes égi párjának hitvány másolata volna.

*

A hónapok elején, fizetésnapon vagy a hét vége előtt az átlagosnál nagyobb a forgalom a trafikban; hó végén általában rosszabb. Ez természetes. Vannak azonban olyan napok, amikor nincs se fizetés, se hó vége, se hét vége, se ünnep, és a bevétel mégsem átlagos, hanem – nem tudni mitől – vagy nagyon rossz, vagy kiemelkedő. És általában ugyanezeken a napokon más üzletekben is hasonlóan alakul a nap. A költekezésnek vagy spórolásnak az egész városban azonos ritmusa van.

Ahogy megyünk a trafikba zárásra, és látjuk, hogy a taxiállomáson nincs utas, a taxik hosszú sorban hiába ácsorognak, és a nápolyis bódé előtt se áll vásárló, akkor tudni lehet, hogy a trafikban is alacsony lesz a bevétel. De amikor a taxiállomáson nincs kocsi, és több utas türelmetlenkedik, a nápolyis bódé előtt meg sorba állnak, akkor nálunk is magasabb a bevétel az átlagosnál. Talán az idő teszi, a jókedv vagy az elkeseredés, nem lehet tudni. Az egyik nap szorulásos, az emberek mindent visszatartanak, mosolyukat, érzéseiket, szavaikat és pénzüket, bezárkóznak. Egy másikon meg érzelemteliek, bőbeszédűek és bőkezűek. Ezen a napon mintha költésre állna az egész világ. És ilyenkor az egész élet áradó, tékozló pazarlás, nyitottság. Befogadás és adakozás.

kép | adobe.com