Pénzért raktuk mégis magunknak
lebontom mindegyik darabja kell
a téglák közt kapart résből
zsíros hússzag tör fel sütik
a munkadíjba foglalt állatokat
zöldséglevest eszünk megenyhülnek
történeteinktől egyszer építkezik
a család kapják meg a magukét
erre a kis időre mítoszokra ébredünk
bolygóközi horkolás egész nap vagy
a falak hasadnak zuhannak szét
kiesnek kezünkből szerszámaink
jó időben prérikutyák támadnak
hiába a magasles kerítik az öreget
az ajtókat ablakokat precízen
egyforma darabokra hasogatom
a fenyők vad színeikkel ijesztgetnek
túlélésükért viharral próbálkoznak
hol nézzem meg hiányzik-e valaki
utcányi házsorok tűntek el
a teraszos kocsma vékony lemezzé
préselődött isten húzott a forgatókönyvön
vagy a rothadás-körforgás most fordult vissza
nélkülem még egyszer nem kerülök sorra.